Az önkéntes karantén időszakában, amit tudtunk, kihoztunk abból a helyzetből, hogy az életünk heteken át egy helyszínre, az otthonunkra koncentrálódott. Elfáradtunk, besokalltunk, és erre az érzelmi állapotra jön még rá a nyár. A túlélésre játszunk, vagy lesz esélyünk élvezni is?

Ági és a barátja, Milán harmincévesek, egy vidéki nagyváros másfél szobás panellakásában élnek, itt vészelték át együtt a járványidőszakot. Mivel Ági az idegenforgalomban dolgozik, irodájuk bezárt a korlátozások idejére, és csak júniusban nyitottak újra. Áginak a leállás egy részét ki kellett vennie szabadságként, másik részét önkéntes munkával töltötte. Milán egy belvárosi óraszaküzletben dolgozik, ott ugyanez volt a helyzet. Azt mesélik, nyaralást előre nem terveztek,szállást nem foglaltak, és már nem is fognak. Esetleg ősszel néhány napra elutaznak, de csak belföldre, míg a korábbi években egy hét Olasz- vagy Görögországban fix programnak számított.
– Mindkettőnknek munkával telik majd az idei nyár, és az a legfontosabb, hogy megtartottuk az állásunkat – mondja Ági. – Hétvégente, ahogy eddig is, eljárunk majd a környékre biciklizni, túrázni, és a barátainkkal esténként találkozunk itt, a városban, amikor épp nem leszünk beosztva szombatra vagy vasárnapra is.