Kathleen Gatit, vagy ahogy mi ismerjuk, Gáti Katit 2016 után idén ismét Emmy-díjra jelölték, most az A Mermaid for Christmas (Hableány karácsonyra) című filmben nyújtott alakításáért. Óriási dolog ez. Negyven éve van a szakmában, három ország között ingázta végig az életet, most végre, úgy tűnik, lenyugodott. Szép életet él Los Angeles egyik kertvárosában, boldog a házasságban, és a szakma is nagyra értékeli.

Huszonvalahány kilométerre lakunk egymástól. Normális körülmények között találkoztunk volna egy kávéra vagy egy ebédre, hogy ez az interjú elkészüljön. De maszkban és kesztyűben járunk a boltba, betartjuk a háromméteres távolságot egymástól, és ha lehet, inkább kerüljük a személyes találkozókat a vírusjárvány és a tüntetések miatt.

– Katikám, hogy éled meg, mivel töltöd ezeket a napokat?
– Ó, sok mindennel. Mindig rohanok, mindig. Talán most egy kicsivel nyugodtabb tempóban, mint szoktam. De még ez sem biztos.

– Úgy érted, hogy eljársz otthonról?
– Nem, nem járok ki. Illetve csak nagyon ritkán. Minden második héten elmegyünk a férjemmel maszkban, kesztyűben bevásárolni, élelmiszereket és mosószereket. Ennyi. És néha-néha kimegyünk sétálni a környéken. Amúgy bent maradok, írok egy szakácskönyvet, az a címe, hogy Az életem receptekben, sütök, főzök, beszélek rendezőkkel, castingvezetőkkel, mert most minden elmaradt, leállt, és mindenki próbál kicsit türelmes lenni. Tornázom mindennap. Amikor nem forgatok, szinte mindennap járok edzeni. Balettoztam sokáig, és egyre nehezebb megtartani a normális súlyomat. Azt mondják, minél idősebb vagy, annál kevesebbet kell enni, viszont annál többet mozogni és nevetni.