„Az álmok megváltoztatták az életemet” – Interjú Horgas Eszterrel

Horgas Eszter fuvolaművész életében fontos szerepet játszik az ezotéria. Például híres Carmen-feldolgozását szó szerint megálmodta: az éjszaka képeit vetette papírra, és játssza el a színpadon.

Mindig is érdekelt az ezotéria. Nehezebb életszakaszaimban komolyabban foglalkoztatott az  asztrológia. Fogékony vagyok a spiritualitásra, hiszen számomra maga a zenélés és a gyakorlás  is egyfajta meditáció.

Születési horoszkópodban kiemeltek a vizes jegyek, ami a tehetségen kívül a könnyű  meghatódást, elérzékenyülést is jelenti.

 

Általában erőteljesebben reagálok mindenre, mint mások. Akár pozitív, akár negatív dolog történik velem. Ez a fajta szenzibilitás néha nehézzé tesz a hétköznapjaimat. Az olykor  túlcsorduló érzelmeim előtt mások értetlenül állhatnak, és persze nekem sem könnyű ezzel együtt élnem. A horoszkópod szerint erős oldalad a jótékonykodás. Igen, sokszor vállalok  jótékonysági esteken fellépést, ha ezzel nehéz helyzetben lévő embereket vagy intézményeket  tudok segíteni. Régi zenésztársam, Vukán György zeneszerző rám hagyott örökségéit is jótékony  célokra fordítom. Ő ezt a pénzt arra szánta, hogy majd magamra és a gyermekeimre  fordítsam, Én mégis úgy gondoltam, hogy a tehetséges gyermekeket szeretném segíteni.  Ösztöndíjakat adok, tanulási lehetőséget biztosítok, és hangszereket is szeretnék vásárolni a  rászoruló tehetségeknek. Jelenleg a Hungary’s Got Talent tehetségkutató zsűrijében dolgozom, és a válogatón találkoztam egy 12 éves, rendkívüli kislánnyal, akit szintén támogatni fogok.  Magyarországon egyre több a tehetséges gyermek, akik elmondhatatlanul nehéz körülmények  között élnek, akiknek nincs annyi pénzük, hogy például hangszert  vegyenek. Ezért minden  segítséget  megadok, ami tőlem telik. Nem vágyom több ékszerre, vagy arra, hogy a  fürdőszobám márvány burkolatú legyen. Az igazi  örömet az jelenti, ha adhatok, ha segíthetek másokon. Ráadásul a lányaim is elfogadták a döntésemet, aminek szívből örülök, hiszen így  megtanulják, hogy az a miénk, amiért megdolgoztunk.

Mi a véleményed a reinkarnációról?

Elfogadhatónak tartom, hogy van előző élet, de semmiféle személyes tapasztalatom nincs róla.  Sosem jártam például a világnak olyan pontján, amelyről úgy gondoltam, hogy korábban itt  élhettem már. Egyszer egy látó a születési adataimból arra következtetett, hogy az előző   életemben a háború idején, táncosnőként éltem Párizsban. A származásom miatt elhurcoltak,   és fiatalon megöltek. Én szerencsére semmi ilyesmire nem emlékeszem. Aztán találkoztam olyan emberekkel – például Szepes Máriával –, akik azt mondták, olyan tudás és bölcsesség van  bennem, hogy egészen biztosan öreg lélek vagyok, aki sokat élt már. A mostani tehetségem  talán egy előző élet tapasztalataiból származik.

A radixképleted szerint az ezotéria, illetve annak képviselői életed nehéz pillanataiban segítséget nyújtanak.

Amikor 2001-ben ellopták a fuvolámat, rettenetes állapotba kerültem. Ebben az időszakban  nagyon sokat beszélgettem Müller Péterrel, aki azzal segített a legtöbbet, hogy azt mondta: ami  az emberben van, azt  nem lehet ellopni. Vagyis a fuvola csak eszköz a bennem lévő zene  felszínre hozásához. Ezeknek a diskurzusoknak köszönhetően tudtam viszonylag gyorsan talpra  állni.

A csillagállásaid alapján állítható, erősek az éjszakai álmaid.

Az álmok az egész életemet meghatározzák, befolyásolják. A 2003-ban bemutatott Carmen- előadásom konkrétan az éjszaka képeiből született. Amikor a páromnak elmeséltem, hogy miről  álmodtam, arra buzdított, vessem mindezt papírra. Így történt, napi rendszerességgel  hajnali 3, 4, 5 órakor felébredtem, és nyomban leírtam az álmomat. Ebből állítottam össze a  Carment, ami óriási siker lett, és olyan fantasztikus művésszel állhattam ezzel színpadra, mint Al Di Meola, a világhírű gitárvirtuóz. Sokan feltették a kérdést: honnan merítettem az ihletet. Nem  én találtam ki – válaszoltam –, „föntről” segítettek, az égiek.

Volt jósálmod is?

Az interjú befejezéséhez lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria aktuális, 2015/4. lapszámát!

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Smag/Rózsa Erika