Amikor valamilyen nagy krízishelyzet van – például tömegszerencsétlenség, időjárási csapás –, érdekes módon mindig megnő a megmagyarázhatatlan jelenségek száma. Főleg olyan történetekről értesülünk, miszerint a bajba jutott emberek valamilyen természetfeletti lénytől kaptak segítséget, aki lehet angyal, tündér, istenség, fénylény, jóságos szellem vagy bármi más. Mi történhet ilyenkor? Kik ezek a lények, honnan jönnek, és miért segítenek a halandóknak? Könnyen adódik a magyarázat: vészhelyzetben a fantáziánk is aktívabban működik, hiszen életösztönünk annyira intenzíven kívánja a megmenekülést, hogy elménk könnyebben vetít fel víziókat egy képzeletbeli életmentőről – mégsem biztos, hogy csak ennyi lenne az egész. Számtalan olyan esetről tudunk ugyanis, ahol komoly bizonyítékok mutatják: ennél azért többről lehetett szó. Ráadásul a túlvilági segítségnyújtók legendája oly ősi, és annyira közös az egész emberiség hagyományában, hogy kell legyen valami valóságalapja – főként mivel nemcsak mitikus korokban, de napjainkban is akadnak rá példák.

A látomás helye

Már az ősi szent könyvek, így a Biblia is teli van történetekkel titokzatos segítőkről. Ábrahám például gyermeket nemzett szolgálólányának, az egyiptomi Hágárnak. Felesége, Sára féltékenységében elüldözte az anyát és csecsemőjét a háztól, így Hágár és kisfia szomjasan bolyongtak a sivatagban. Az újszülött haldokolt a kiszáradástól, anyja letette egy bokorba, hogy ne kelljen végignéznie halálát – ő pedig keservesen sírt. Hirtelen azonban egy fényes körvonalú emberalak jelent meg mellette. „Én vagyok a bajbajutottak őrangyala!”, mutatkozott be, megmutatta nekik a közelükben lévő forrást, majd el is tűnt. A víztől rögtön jobban lett a csecsemő, a hálás anya pedig a Látomás Helyének nevezte el a helyszínt, ahol a titokzatos lény állt. Érdekes körülményekről számolnak be a héber apokrif (nem bibliai) hagyományok. Az egyik szerint az anya nem is látta a fénylényt, csak érezte a jelenlétét. Viszont a csecsemője láthatta, mivel végig egy irányba nézett, és mosolygott valakire. Máig jellemző, hogy a hasonló találkozásoknál csakis a gyermekek látják a segítőt, míg a felnőttek ritkábban képesek erre – az ősi spirituális tanok szerint ugyanis a túlvilági létformák észlelésének képessége velünk születik ugyan, de serdülőkorban végleg megszűnik.

Valóság vagy hallucináció?

Nem véletlenül gyermek a hőse annak az esetnek is, amely az 1700-as évek Szicíliájában történt. Taorminában hatalmas földrengés pusztított, nagyon sokan maradtak a romok alatt. A katasztrófa után három héttel a mentőcsapatok már csak holttesteket kerestek, hiszen túlélésre ennyi idő múlva már nem lehetett esély. Hatalmas megdöbbenésükre azonban egy kétéves kisfiú került elő, akinek az ijedtségen és kisebb karcolásokon kívül nem esett baja. Senki nem értette: hogy maradt életben élelem és víz nélkül három hétig? Olyan mélységben volt ugyanis, ahol semmilyen élelem- és nedvességforráshoz nem juthatott. A kicsi váltig magyarázta, hogy egy szép, fehér ruhás hölgy mindennap megetette és megitatta az ujjából, de ezt senki nem hitte el. A felnőttek szerint a gyerek a rettegéstől, kimerültségtől hallucinált.

…

A cikk még nem ért véget, a folytatást keressétek a Nők Lapja Ezotéria 2016/4. számának 36. oldalán.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock