„Amikor az életen már nem volt mit tökéletesíteni, beköszöntött az öregség” – írja Ljudmila Ulickaja legutóbbi, A lélek testéről című, májusban, a Magvető kiadó gondozásában megjelent novelláskötetében, amelyben az orosz szerzőnőtől megszokott mélységben és humorral tárulnak elénk az öregedés női történetei. Teszik mindezt a hősöket érő sorsfordító meglepetés erejével, amelynek hatása alól az olvasó nem vonhatja ki magát, ugyanis a történetek főszereplőivel pont az ellenkezője történik, mint amit az elmúlással kapcsolatban az előítéletek szintjén gondolunk. Ők beletörődtek a csendes elmúlásba, és elfogadták azt. Éppen ezért bosszantó számukra, ha egy-egy új esély minduntalan beugrál az ablakon. Ahogy az Alisza halált vesz című novellában olvashatjuk:

„Alisza többet bízott erre a férfira, mint amennyit a nők ifjúkorukban szoktak – nem az életet, hanem a halált.”

Hasonlóan meglepő például, amikor kiderül, hogy a szépen egymás mellett öregedő azeri-örmény párocska legnagyobb családi konfliktusa nem abból adódik, hogy nemzeteik ősidők óta ellenségek, hanem hogy a násznép (és így az azeri-örmény nevekben járatlan olvasó is) az esküvői jelenetnél szembesül azzal, hogy a vőlegény valójában menyasszony. Vagy, hogy a világ életében magányos öreglányként élő Alisza miért is nem mérgezheti meg magát, amikor szerinte eljönne az idő. Érdekes az is, hogy a könyvtáros Nagyezsda Georgijevna, akit tudásszomj fűtött egész életében, a tejfehér ködbe vesző, végtelen szerpentinhez hasonlított Alzheimer-kórral hogyan küzd meg, miután végleg elhagyják a szavak.
Ulickaja korábbi vaskosabb regényeihez képest a kötet viszonylag vékony, mindössze 153 oldal, így az is bátran hozzáfoghat, akinek nincs ideje életművet olvasni. Két novellaciklust – Barátnők és A lélek testéről – foglal magában, mindegyiket egy-egy vers nyitja meg az előszó helyett.

A Barátnők ciklus novelláiban leginkább idősebb nőket ismerünk meg, akik valamilyen formában közel kerülnek a halálhoz, így megpróbálják elrendezni a dolgokat maguk körül, de az élet keresztülhúzza a számításaikat. Egy műszaki rajzoló kézbe akarja venni a halálát, ám rátalál a szerelem. Egy anya külföldi férjre vadászik a lányának a parkban. Egy testvérpár édesanyjuk halálával kerül közelebb egymáshoz. Mihez kezdenek az életükbe toppanó „terven felüli boldogsággal”?
A lélek testéről című részben már nem csak nők a főszereplők: Valenytin Ivanovics a feleségével töltött éjszakákra emlékezik, a fényképész Tolik az objektíven keresztül győzi le betegségét, Kogan pedig egy fiatal fiút boncol, akinek a testén titokzatos vágások láthatók. Persze azért ebben a részben is a női sorsok, női életutak dominálnak, mint az Aqua allegoriában, amelyben egy elhagyott feleség csak almát hajlandó enni, vagy a Vavában, amely egy plüsskutya hosszú és tartalmas életét meséli el.
Történetek, amelyekben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan, a szent és a profán egymásba fonódik és valami igazán szépet és meghökkentőt ad az olvasónak. A címválasztás sem véletlen: akinek Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje ugrik be, nem jár rossz nyomon, a könyvben ugyanis több részlet, sőt egy egész novella is utal az Aranymedve-díjas alkotásra.

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!

Kiemelt kép: Getty Images