Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szorgalmas asszony. Kényelemben, jómódban élt, voltak szolgái, mégis ő dolgozott a legkeményebben a ház körül. Különösen fonni és szőni szeretett; gyakran megesett, hogy késő este, amikor már mindenki aludni tért, ő ébren maradt, és nyugalomban fésülte a gyapjút, fonta a fonalat. Ezek a nyugalmas késő esték voltak a kedvencei.
Történt egy este azonban, amikor a háziasszony gyapjút fésült a tűzhely fényénél, hogy váratlanul kopogtattak a ház ajtaján.
– Ki az? – szólt ki csodálkozva, hogy ilyen későn érkezik vendég.
– Az Egyszarvú Boszorkány! Nyisd ki az ajtót! – felelte egy hang. A háziasszony úgy gondolta, biztos valamelyik szomszéd bolondozik vele, és kinyitotta az ajtót. Abban a pillanatban berontott a házba egy magas, villogó tekintetű nő, egyetlen szarvval a homloka közepén. Se szó, se beszéd, leült a tűzhely mellé, gyapjút vett elő, és fésülni kezdte.
A háziasszony még szóhoz sem jutott a csodálkozástól, máris kopogtattak újra.
– Ki az?
Tanulságos történet a szorgalomról és a kitartásról a Nők Lapja 2020/27. számában.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
