A bevezetőben idézett mondatot Albert E. Gray mondta, én pedig egy olyan könyvben találtam, amely a könyvtár forgatagában akadt a kezemben, és végül ki is kölcsönöztem, mert magukkal húztak a szerző, Sean Covey szavai, aki A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása címmel rendezte egésszé építő gondolatait. Ő ihletett erre az írásra is.

A szokások rabjai

Életvezetésünket a szokásaink alkotják. Hiába vágyunk mi egészségesebb életmódra, ha közben tömlöcként vesznek körbe azok az egészségtelen szokások, amelyeket évek, néha évtizedek alatt kialakítottunk. Ha döcögősnek érezzük életünket, ha szeretnénk jobban teljesíteni, jobban hatni másokra és a világra, vagyis már dereng a fény, és tudjuk, mit szeretnénk elérni, először is érdemes alaposan megvizsgálni a szokásainkat. Merthogy van néhány köztük, amelyek egész biztosan letörik majd a hatékonyságunkat. Ilyen például a felelősség hárítása, a rossz priorizálás, a támadás (vagyis, ha mindenkire ellenségként tekintünk), az érdektelenség, az önhittség vagy a kimerültség is. Bizony-bizony, ha folyton a végletekig feszítjük a húrt, ha nem törődünk a testi-lelki egészségünkkel, a produktivitásunk látja kárát. Elég belegondolni, milyen nehéz végiggürcölni egy napot az irodában egy átdorbézolt éjszaka után… Ilyenkor lassabban haladunk, nehezebben koncentrálunk. Ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtsunk, a lelkünknek, a szellemünknek és a testünknek is meg kell adnunk, ami jár neki.

Proaktívvá válni

Amikor életmódváltásra felkészítő tréningeket tartok, mindig tapasztalom, hogy azonos vággyal, de nagyon különböző motivációs szinttel, lelki beállítódással érkeznek a résztvevők. Mindig fellelhető az áldozattípus, aki hosszan lamentál azon, hogy bár mindent elkövet, ő már csak ilyen alkat, de persze azért jó lenne lefogyni. (Lehetőleg a lehető legkisebb erőfeszítések árán.) Ő az a reaktív típus, aki a körülményeket teszi felelőssé a túlsúlyáért (és minden bajáért). Őt egyébként onnan is felismerhetjük, hogy gyakorta panaszkodik, és előszeretettel kritizál másokat. Nem állítom, hogy nem képes a változtatásra, de figyel, amire hatni tud, és nem arra, amire igazából nincsen ráhatása.

A hatástalan emberek önbeteljesítő spirálja, hogy túl sokat foglalkoznak azokkal a dolgokkal, amelyekre nincsen ráhatásuk, amivel csak azt erősítik, hogy nem tudják számukra kedvezően alakítani a dolgokat. „Nem az a lényeg, hogy mi történik veled az életben, hanem hogy te mit kezdesz azzal” – tartja a mondás, vagyis még életünk legmélyebb pontjairól is kiderülhet később, mennyire a javunkat szolgálták.

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/4. számának 49. oldalát.

Szöveg: Bakos Zsuzsi életmódcoach, szupervizor

Fotó: Thinkstock