Mi történt?

Füzes Ádám atya zavarbaejtően őszinte Faccebook-posztjában hozta a nyilvánosság tudomására, hogy kilép a papi szolgálatból.

Miért fontos ez?

Nem ő az első katolikus pap, aki ezt az utat választja, ám talán az egyik első hazánkban, aki ilyen nyíltan vállalja – ezáltal közbeszéd tárgyává teszi – ezt a döntést és annak hátterét.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Mivel indokolta döntését Füzes Ádám?
• Milyen rendszerszintű problémákra világít rá ez az eset?
• Hogyan lehetne helyreállítani a cölibátus intézményét és orvosolni a papok elmagányosodását?

„Talán most sokan csalódtok bennem, vagy akár haragusztok is. Megértem. Az Egyház tanítása szerint a pap örökké pap. Döntésemmel ezt a tanítást megsértem. Az elmúlt huszonkét évben azonban feladataimat a legjobb tudásommal, igyekezetemmel végeztem, munkáimat lezárva, befejezetten adtam át. Most is így szeretném ezt a 22 évet lezárni és elbúcsúzni” – kezdi a bejelentést Füzes Ádám, majd ezzel indokolja a döntést: „Negyvenes éveimben szeretnék egységes, igaz, hiteles életet élni. Egységben magammal, életvitelemmel, vágyaimmal.

Nem szeretnék egyedül megöregedni. Szeretnék családot, megtalálni a társamat, akivel kölcsönös szerelemben élhetünk.

Szeretnék mindazzal a jóval, ami bennem van, mindazzal a tudással, szakmával, amim van, dolgozni, szolgálni: ott, ahol szükség van rá. Hiszem, hogy megtalálom a társamat és a működésemhez szükséges külső kereteket” – írja eddig példátlan nyíltsággal Füzes Ádám, kinek döntését sokan sokféleképp minősítették az elmúlt napokban.
Gégény István katolikus hittanár, a Szemlélek.net alapító-főszerkesztője például Füzes Ádám barátjaként ír arról a veszteségről, amit egy ilyen döntés az egyház számára jelent, mivel szerinte „nagyon is ilyen – mosolygós, humoros, érző szívű – papokra lenne szüksége az egyháznak”. Füzes Ádámra az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye egyik legismertebb papjaként hivatkozik a 777 blog. Itt azt is írják: többek között az Esztergomi Hittudományi Főiskolán tanított liturgiát, ő volt az állandó diakónusok referense, valamint az Óbudai Szent József templom igazgatója is. Személyisége miatt nem csak ismert, hanem rendkívül kedvelt is, gyakran tartott előadásokat illetve különböző médiumok is gyakran megszólaltatták.
Gégény szerint Füzes Ádám nyilatkozatában a leghangsúlyosabb üzenet az, hogy „nem akarok egyedül megöregedni”. Ebben a kijelentésben azonban nem a szexualitás vagy a párválasztás a hangsúlyos, hanem a magány, amit a papoknak az egyházban el kell szenvedniük – értékeli a helyzetet megkeresésünkre a katolikus szakember.

„Nem az a fő üzenet, hogy családot akarok, hanem az, hogy magányos vagyok.”

„Ez az eset is felhangosítja azt a gondolatot, amit nemrég két fiatal pap nyilvánosan is megfogalmazott: úgy látják és tapasztalják, hogy sok olyan paptestvérük halt meg az elmúlt években, akik szerintük még élhetnének, ha lett volna egy társ, egy barát mellettük és nem magányosan kellett volna szembenézniük a problémáikkal. Ezért ők azon fáradoznak, hogy visszatereljék az ősegyházi közösségi modellhez a lelkipásztorkodást” – fejti ki Gégény, aki szerint ez az ősi modell nagyon távol áll a mai kényszerű és magányos cölibátusmodelltől: „A papi életmód, az, hogy egy plébánián egyedül élsz, élhetetlen. A ma embere nem alkalmas arra, hogy így éljen kiteljesedett életet.”

„Vissza kellene térni ahhoz biblikus modellhez, hogy nem kell egyedül élned, megváltanod a világot és kiégned, hanem támogató közösségben élheted meg a hited, ahol hordozzuk egymás terheit.”

Ebből a szempontból tehát óriási a különbség a szerzetesi közösségek és a magányosan szolgáló papok között is. „A cölibátus eredeti helye közösségben van. Ha nincsenek biztosítva a cölibátus feltételei, elsősorban ez a közösségi dimenzió, akkor szerintem hiba erőltetni a cölibátust. Ennek a hibának a lenyomatait látjuk nem csak Magyaroszágon, hanem a világ minden pontján. Fontos lenne, hogy ezekért ne a papokat hibáztassuk, mert rendszerszintű problémáról van szó. Valakinek, aki ezért felelős, meg kellene hozni a döntést, hogy akarunk-e további problémákat generálni és áldozatokat hozni vagy pedig belátjuk, hogy vissza kellene térni az őskeresztény gyakorlathoz. Jézus is közösségben küldte az apostollá lett tanítványait az ige hirdetésére. Ez a közösségi dimenzió ma nem adott.

Ha minden papnak magányos harcosként kell teljesítenie a küldetését, az messze van a biblikus alapoktól. Amitől, ha eltérünk, defektusokat fog eredményezni az egyházon belül és pályaelhagyó papokat az egyházon kívül”

– mondja megkérdezett szakértőnk, aki egy korábbi, 2015-ös cikkében arról írt: a kilépett katolikus papok nagyjából 100 ezren vannak világszerte, hazánkban 20 éve mintegy 400 ilyen esetről tudtak.
Füzes Ádám – már idézett bejelentése szerint – vállalja, hogy kilépésével a papi szolgálatból minden megbízatását és tisztségét, ezzel együtt kapcsolatrendszere túlnyomó részét is elveszti. „Azonban hitem Istenben töretlen, nagy bizalommal vagyok Felé, hogy amint eddig vele együtt jártam az élet útjait, most is mellettem áll szeretetével. Eddig is az embereket szolgáltam, továbbra is ezt szeretném tenni, szupervizorként, coachként, trénerként, idegenvezetőként, stb… Nem tudom még, hogy pontosan merre vezet majd ez az út, de van bennem elszántság, képesség a változásra, munkára. Nincs nagy tapasztalatom abban, hogyan kell karriert építeni a világban, hiszen 20 éves korom óta az Egyház adta a kereteket az életemben. (…) Az egyházi szolgálatom változik, én maradok ugyanaz a Füzes Ádám, akit megismertetek. Kérlek, hogy ne az ítélkezés, hanem a szeretet legyen a ti hozzájárulásotok is ehhez a nehezen kiérlelt döntésben és élethelyzetben felém.

Akit atyának szólítottatok eddig, maradok testvéretek: Füzes Ádám, ember”

(Kiemelt kép: Getty Images)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!