Eke Máté és Jób bácsi, a Szabó család és a Szomszédok oszlopos tagja. Nagy színész, aki meg tudott maradni kedves, derűs, az élet egyszerű örömeit kereső embernek. Ha létezik olyan színész, akit egész egyszerűen mindenki szeret, akkor ő az. 

Szépfiúra sminkeltek – emlékezett vissza egy interjúban a 2×2 néha 5 című film forgatására. Aztán elmesélte, hogy a film bemutatóját akkoriban szokatlan csinnadrattával tartották meg, a főszereplők lépcsőn vonultak a kétoldalt felsorakozott rajongók között. És akkor meghallotta: Itt a Zenthe! Milyen kicsi!
Nagy mosollyal mesélte mindezt. A belső békétlenség sosem jellemezte, talán ezért támadt az embernek mindig az az érzése, hogy a következő mondatában mond valami vicceset. Mintha mindig arra készülődött volna, méghozzá úgy, hogy aztán majd együtt nevet velünk.

Hogy beszél maga?

Zenthe Ferenc derűs és kedves ember volt, a visszaemlékezésekben nem találni róla semmi rosszat, bántót, és nem érződik bennük az igyekezet sem, mint sok pályatársa megidézésekor, akik lehettek nagy művészek, de emberileg nehéz volt jót mondani róluk. Ennek titkát nem érdemes keresni, de a boldog gyerekkor bizonyosan az összetevők közé sorolható. Salgóbányán született, ott volt édesapja bányafőmérnök. A kertből, amelynek képét élete végéig a szívében hordta, Salgó várára látott, ott szerette, vagy inkább szokta meg a természetet. Jó darabig erdésznek is készült. Szüleivel néha moziba ment, és a nagy gyerekkori élmények közé sorolja a rádiós estéket, amikor az LGT számából ismert Filotás Lili hangja szólalt meg a családi otthonban. Kifejezetten késői gyerek volt, bátyja húsz, nővére tizenhét évvel volt idősebb nála.