A mobilom szelíden figyelmeztetett, hogy napi tízezer lépésemből visszavan még hatezer. Úgyhogy saját jól felfogott érdekemben leszek szíves intézkedni! Kár lenne szívelzsírosodásban, lusta disznó módjára hunyni el idejekorán! Belegondoltam már, mennyi felesleges terhet róna hosszadalmas kórházi kezelésem a közpénzből fenntartott társadalombiztosításra? Szedjem össze magamat, és álljak neki lekutyagolni a fennmaradt távot, amíg még tehetem, mert a halottak már nem mennek sehová, azokat viszik! Szeretnék majd még futkorászni, mint pók a falon, de akit a hideg fémasztalon kinyújtóztatnak, az már csak a végső útra jogosult!