Számtalan neve közül a legérdekesebb a haláláig viselt Csao Kung, amely elé hősünk még odabiggyesztette a „Tiszteletreméltó” titulust is. Merthogy Trebitschet 1931-ben Pao-hua Sanban, egy Nanking környéki kolostorban buddhista szerzetessé avatták. Igaz, addig számtalan fantasztikus kalandot élt át, számtalan embert becsapott: nemcsak a mellette végig kitartó feleségét, családját, hanem talán még önmagát is megcsalta.

Aranyórával kezdődött

1879 áprilisában született Pakson, ortodox zsidó családban. Szüleiről viszonylag keveset tudunk: talán csak annyit, hogy szigorú apa és igen hagyománytisztelő anya mellett nőtt fel, aki egyes források szerint tizennégy vagy tizenhat gyereket szült. Lehet, hogy a későbbi Trebitsch kényszeres igyekezete, hogy felhívja magára a figyelmet, gyerekkorára nyúlik vissza?! Mindenesetre meglehetősen jóképű fiatalemberré serdült: átható, sötét szemmel és valami hihetetlen karizmával rendelkezett, amellyel mindig a társaság középpontjába került – különös tehetséget mutatott a vele személyes kapcsolatba lépők elbűvölésére. Sokféle tárgyról tudott szórakoztatóan és látszólag mély ismeretekkel beszélni. Kitűnő nyelvismerete is segítette abban, hogy elnyerje az emberek bizalmát. Sajnos, erre azonban nem mindig szolgált rá: a budapesti rendőrség már 1897-ben jelentette, hogy egy aranyóra ellopásával vádolják. Az ezt követő, több pitiáner tolvajlás után, amikor már nagyon forró lett lába alatt a talaj, Trebitsch elkezdte évtizedeken át tartó kalandozásait. Megjárta Dél- és Észak-Amerikát; Angliában hittérítők közé keveredett; ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy érdeklik a spirituális eszmék. Apja ortodox hitét ugyan elhagyta, de a vallást magát nem utasította el.

Ennél is jobban vonzották azonban az anyagi javak. Hosszú lenne elmesélni, mi mindent tett boldogulása érdekében, nem is eredménytelenül. Képviselőként bejutott az angol parlamentbe; egy híres csokoládégyárost is sikerült támogatónak megnyernie – majd átvernie. Az I. világháborúban felajánlotta szolgálatait az angoloknak és németeknek egyaránt: botcsinálta kémként elérte, hogy egyik hatalom se bízzék benne. Olajügybe keveredett Romániában; puccsot szervezett Németországban, sőt, amíg az édesanyja élt, Budapestre is ellátogatott – kellő felhajtással. (Rejtő Jenő alighanem így hallhatott róla.) Itt is politikai szervezkedésbe kezdett, és elérte, hogy kitiltsák az országból. Természetesen börtönben is ült, többször is, de bárhol is járt, nők segítették lépteit. 1901-ben ugyan megnősült, de ez nem akadályozta meg abban, hogy közben a világ legkülönbözőbb részén kalandokba ne bonyolódjék szép, okos és hiszékeny asszonyokkal.

…

Az igazi Trebitch történetét a Nők Lapja Ezotéria 2016/4. számának 77. oldalán olvashatjátok.

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Getty Images