Az elmúlt években újra és újra előkerül az a téma, hogy a magyar parlamentbe milyen kevés nő tud bekerülni. A női képviselők aránya 12 százalék, amellyel Magyarország a 157-ik helyet foglalja el a 194 országot rangsoroló listán. A kormányban is mindössze két női miniszter dolgozik. Sokkal kevesebbszer beszélünk egy legalább ennyire szimbolikus területről, pedig Magyarországon a tudományos pálya csúcsára is hasonlóan kevés nő ér fel. Az Akadémiára éppolyan ritkán jutnak be női tudósok mint az Országgyűlésbe női politikusok. Nyilván az okok is hasonlók.

Akadémikusválasztás: férfimunka. Fotó: Népszabadág/2016

2016 még a megszokottnál is macsósabb év volt az Akadémián: abban az évben egyetlen nőt sem választottak be az új akadémikusok közé. Ez a nulla még a közvéleménynek azt a részét is meghökkentette, amely az esélyegyenlőség szempontjaira amúgy nemigen érzékeny. Az MTA folyóiratában, a Magyar Tudomány című lapban Somogyi Péter akadémikus, a neurobiológa professzora azt írta, hogy „az akadémikusok többsége, úgy tűnik, nem tartja a nőket alkalmasnak az akadémiai levelező tagságra, mert huszonhat férfit választottunk, és egyetlen nőt sem (…) Én szégyellem, hogy egyetlen nő sem került be; ez egyértelmű diszkrimináció, melyen változtatnunk kell. Ez a szomorú tény választási rendszerünk tükre. Kívülről valaki azt is gondolhatná, hogy a nők kirekesztése Akadémiánk hagyománya. Ez biztosan nem így van, és a 7 százalékos női arány nem kirekesztést jelent. Az alacsony arány azt mutatja, hogy a nők tudományos eredményeit kevésbé ismerjük el” – mutatott rá Somogyi Péter. Az Oxfordi Egyetem professzora emlékeztetett arra, hogy erre a patinás egyetemre sem vettek fel nőket diáknak a XX. század elején. Hosszú út, rengeteg személet formáló munka kellett ahhoz, hogy a helyzet jelentősen megváltozzon. Oxfordban ebben az évben ünnepségsorozattal (Women Making History címmel) emlékeznek meg az egyetemi polgárok arról, hogy éppen száz évvel ezelőtt kapta meg az első nő a diplomáját a híres intézményben. Oxfordban egyébként olyan nagy utat tettek meg ez alatt a száz év alatt, hogy az egyetemet jelenleg női rektor vezeti.
Visszatérve a nagy felháborodást kavaró 2016-os választásra: a sokkoló eredmény cselekvésre buzdította az akkori elnököt, Lovász Lászlót is, aki – a Népszabadság akkori tudósítása szerint – szintén szomorúnak nevezte a helyzetet, és megígérte: az Akadémia vezetése oda fog figyelni arra, hogy a kiváló női tudósok ne kerüljenek hátrányba a következő választások alkalmával.

Nők és férfiak aránya a tudományos pálya egyes állomásain Magyarországon (2014) Forrás: mta.hu

A szavakat tettek követték: 2017 januárjában megalakult a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság. Ennek a grémiumnak – és az ügy mellett elkötelezett elnökségnek – a munkája meghozta az áttörést, a legközelebbi, azaz a 2019-es választáson magas számban kerültek nők az új akadémikusok közé.

Lamm Vanda, az MTA rendes tagja, és Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára a Magyar Tudomány hasábjain részletesen elemezte, hogy milyen okok állnak a vitathatatlan előrelépés mögött. A Bizottság munkája elsősorban azt célozta, hogy a tudományos közösség jobban figyeljen oda a tagjelölés szempontjából számításba jövő nők tudományos teljesítményére és a női tudósok MTA-n belüli helyzetére. Nem kellett tehát radikális intézkedés – például pozitív diszkrimináció vagy kvóta – ahhoz, hogy az arányok javuljanak.
Önmagában ez a fejlemény is azt bizonyítja: ha van rá szándék, akkor el lehet érni jelentős változást. Ha jelen vannak a jelöltek között a nők, akkor – a 2019-es tapasztalatok alapján „ugyanakkora eséllyel szavaznak rájuk az akadémikusok, mint a férfiakra” – állapította meg Lamm Vanda és Nagy Beáta, akik arra is rávilágítottak, hogy az akadémikus nők alacsony száma nagyon is összefügg azzal, hogy jóval kevesebb nő rendelkezik MTA doktora (köznyelvben: nagydoktor) címmel, mint férfi, és ez jelenti a legerősebb közvetlen és jól látható gátat az akadémikusi jelölések útjában. Az MTA doktorok mindössze 16 százaléka nő, ami – mutat rá Nagy Beáta és Lamm Vanda – azért is „riasztó és elszomorító, mert míg a női és férfi PhD-hallgatók száma kiegyensúlyozott, a fokozatot szerzők között is 37 százalék a nők aránya”. A PhD-fokozat megszerzése után viszont a nők lényegében eltűnnek a tudományos közéletből. Hogy miért? Kutatások egyértelműen mutatják, hogy leginkább a gyerekvállalás és a karrierkezdet összeegyeztetése okozza a nőknek a problémát, de a női kutatók kisebb mértékű szakmai elismerése is az okok között szerepel.

A napokban új elnököt választott az Akadémia, aki egyértelműen leszögezte: folytatni kívánja elődje törekvéseit a női akadémikusok számának növelése érdekében. Freund Tamás a nőklapja.hu-nak elmondta, szerinte a problémát ott kell kezelni, ahol az megjelenik. – A probléma nem ott jelenik meg, hogy kevés női nagydoktorból lesz arányosan kevesebb akadémikus, hanem nagydoktor is kevés van. Azt kell megnézni, hol keletkezik a különbség, mert az egyetemi hallgatóink körében, a tudományos diákköri tagok és a phd-hallgatók között magasabb a nők száma, mint a férfiaké – erősíti meg ő is, hol akadnak el a nők a tudományos karrier során. – Akkor esik vissza az arány, amikor elérkeznek a gyermekvállalás időszakába, ezt a problémát kell megtanulni kezelni. Azon kell gondolkodni, hogyan tudjuk lehetővé tenni, hogy gyermekvállalás mellett is ottmaradjon a kutatónő a tudomány fősodrában. Egy-két év kiesést ugyanis már nem lehet behozni, az egyszerűen lehetetlen. Ha lemarad az otthonlét időszaka alatt, akkor az a hajó elment, mert annyi tudományos publikáció születik, új technikákat vezetnek be, kísérletek történnek. Ezt szinte lehetetlen bepótolni. A kutatásból való kiesést kell megelőzni. A másik pedig a kutatócsoport vezetővé válást kell segíteni. A kutatócsoport vezetők között jóval kevesebb a nő. Ennek megint csak meg kell találni az okát. Itt ennek az oka részben az, hogy felelősséget kell vállalni: ha valaki csoportvezető lesz, akkor felelős lesz a csoportja minden tagjának a béréért, lesz-e elég pályázat, hogy el tudjam tartani a kutatóimat. Ezt az óriási felelősségvállalást nyakába meri-e venni egy családanya, aki otthon még a gyerek eltartásáért, taníttatásáért is felelős? – fogalmaz Freund Tamás, aki szerint külföldön sem átütő a siker ezen a területen: a nagy nyugati egyetemeken, kutatóintézetekben a csoportvezetők között kevesebb a nő, korábbi karrierfázisban pedig több. – Ez egy általános jelenség. Minden országban azonos ponton következik be ez a probléma, ezt ott kell kezelni és nem ott, hogy a nagydoktor nőkből arányosan több akadémikus legyen. Ezt azok az akadémikus hölgyek is furcsállanák, akik prioritások nélküli kemény versenyben győzték le férfi vetélytársaikat. Egy korábbi fázisban keletkezik a probléma, ott kell kezelni. Legyen több kutatócsoportvezető-nő! Ehhez hozzá kell őket segíteni, hogy merjenek felelősséget vállalni. Így ezeknek a nőknek, mivel kutatócsoportvezetők, jóval nagyobb lesz a teljesítményük. Teljesen megérdemelt módon lesz így belőlük nagydoktor. Ha jóval több női nagydoktor lesz, akkor arányosantöbb akadémikus is lesz. A probléma az akadémikusok számában csapódik le végül, de nem ott keletkezik – hangsúlyozza.
A kutatónőkkel készült karrierinterjúkból az derül ki, hogy egy bizonyos pont után sokszor nem is mernek a nők továbblépni, ezért megkérdeztük az új elnököt, a bátorítás is fontos része lesz a nők tudományos előmenetelét segítő törekvéseknek. – Igen! Nyilván abban nem tudja az MTA segíteni őket, hogy az otthoni felelősségvállalás, munka is egyenlő mértékben osztódjon meg a férj és a feleség között. A kutatóhelyek vezetői sokat tehetnek a nők bátorításával, és helyzetbehozásával – kaptuk meg a választ.

(Kiemelt kép: Getty Images)