Áll a nyitott hűtő előtt és nem találja. Aztán a következő párbeszéd hangzik el.
Ő: – Hova tetted a vajat?
Te: – A hűtőbe.
Ő: – Nem látom.
Te: – Pedig öt perce raktam el.
Ő: – Hát akkor valahova máshova raktad, mert itt nincs.
Ekkor odalépsz mellé, és egy határozott mozdulattal kiveszed a vajat az orra előtti polcról.
Ismerős? Ez egy olyan jelenet, ami elég sok háztartásban (és munkahelyen) lejátszódik. A variációk száma a témára végtelen, a közös pont, hogy keresünk, de nem találunk valamit. Hiszen ki ne élte volna már meg, amikor például indulás előtt idegesen keresi a kulcsát, mobiltelefont, akármit, és amikor meglesz, akkor vagy olyan helyen találja, ahol már kereste, vagy végig ott volt előtte, esetleg kifejezetten jól látható helyen. Frusztráló.
A kérdés a kutatókat is foglalkoztatta, többféle módon is vizsgálták, mi történik bennünk, amikor keresünk valamit, hogy miféle játéka ez az észlelésnek és a látásnak, ami ennyire fel tud bosszantani minket a mindennapokban. Az eredményeik pedig szerencsére hasznosak lehetnek a számunkra, ezért nemcsak az okokat gyűjtöttük össze, hanem tippeket is a cikk végén arra vonatkozóan, hogyan találhatjuk meg, ami elveszett.

Ez történik az agyunkban, amikor kapkodunk

Amikor a kulcsot keressük a lakásban, tulajdonképpen az lepleződik le, hogyan működik az emberi látás és észlelés. A szemünk begyűjti az információkat, de hogy ezt feldolgozzuk, azaz felfogjuk, ahhoz már az agyra is szükség van. Csakhogy az agyunk közben párhuzamosan rengeteg más dolgot is csinál, így a vizuális észlelésünk két dologból áll össze:

• amit aktuálisan éppen látunk (érzékelünk),
• és elraktározott emlékképekből.

Ez utóbbi leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az agyunknak van egy nagy vonalakban elraktározott képe például a lakásunkról, és azt hívja le, azt egészíti ki az aktuális részletekkel, amire éppen figyelünk. Csakhogy ennek a figyelemnek a sebessége sem mindegy.

Az agyunk úgy fejlődött, hogy a különböző rendszerei különböző sebességgel dolgoznak. Amikor tehát kétségbeesetten kapkodva nem találunk valamit, akkor alapból arról is lehet szó, hogy az az agyi rendszer, ami a vizuális észlelésért felel, nem tudja tartani a tempót azzal, ami a mozgásunkért. A jelenséget a kanadai Waterloo Egyetem kutatói vizsgálták, és arra jutottak, hogy

a kapkodás közben egyszerűen nem adunk elég időt a vizuális rendszerünknek, hogy egyenként pontosan megfejtse, és így eljusson a tudatunkig, hogy melyik tárgy micsoda.

A tempókülönbségnek a kutatást vezető Grayden Solman szerint az lehet az evolúciós oka, hogy a gyorsaságon az életünk múlhatott, tehát nagy általánosságban hasznosabb volt beáldozni a pontosságot a gyorsaságért. Ezt egyébként az is alátámasztja, hogy az emberek hajlamosak ösztönösen lassítani, miután elkövettek egy hibát. Ilyenkor Solman szerint az agyunk próbálja lelassítani a mozgásért felelős motoros rendszert, hogy egy ritmusba hozza a vizuálissal.

Miért nem látjuk a gorillát, ha másodpercekig előttünk áll?

A cikk elején szereplő párbeszédet sokan valószínűleg úgy helyettesítenék be, hogy egy férfi áll a hűtő előtt, ő nem látja a vajat, míg a nő azonnal megtalálja. Hasonlóról sok nő számol be, afféle népi bölcsességként megállapítva, hogy ha keresni kell, a nők ügyesebben találják meg a(z elveszett) tárgyakat. A helyzet az, hogy ez tényleg így van, viszont mielőtt rátérnénk arra, hogy miért, íme, további két olyan tudományosan bizonyított ok, illetve helyzet, ami miatt az emberek kevésbé veszik észre, ami ott van előttük. 

1. Ha nem azt látjuk, amire számítottunk

Ha például két fogkefe van egy képen, az egyik normális, a másik hozzá képest gigantikus, akkor az emberek zöme a normális méretűt látja meg először – ha egyáltalán megtalálja a nagyobbat. Ugyanis gyorsabban vesszük észre (dolgozzuk fel) azt, amire számítunk.
Csakhogy gyakran előfordul, hogy nem azt látjuk, ami van, hanem amire figyelünk – ezt a jelenséget nemfigyelési vakságnak hívják. A nemfigyelési vakság magyarázza, miért megy el egy csomó ember egy pénzzel teleaggatott fa mellett anélkül, hogy észrevenné a furcsaságot, akár úgy is, hogy egyenesen ránéz a fára.

De a híres láthatatlan gorillás kísérlet eredményét is segít megérteni. Ebben a Harvard Egyetem kutatói megkértek embereket, hogy számolják a pontokat, miközben két csapat kosarazik. A játék egy pillanatában a pályán átsétált egy gorillajelmezbe öltözött alak – ám ezt a nézők fele egyszerűen nem vette észre! Úgy sem, hogy a gorilla kilenc másodpercig mászkált a játékosok között, még a mellét is ütögette olyan King Kongosan. 

Abban tehát, hogy mit és mennyit észlelünk a világból, hatalmas szerepe van annak, hogy mik a várakozásaink és mire irányítjuk a figyelmünket. Ez nemcsak a fizikai valóságra igaz, hanem a valóságészlelésünkre általában – ami már vonatkozik például az előítéletek működésére is.

2. Ha valami változik, miközben éppen máshova néztünk vagy pislogtunk

A változási vakságnak nevezett jelenség arról szól, hogy az embereknek viszonylag sokáig tart (akár percekig is) észrevenni, hogy mi változott a képben, a látványban. Ez különösen nehézzé válik, ha a változás nem a kép közepén és előterében, hanem a széleken vagy a háttérben történt.

Oké, miért találják meg gyorsabban a nők az elveszett tárgyakat?

Megvan az az élmény, hogy anya nem is feléd nézett, mégis tudta, mit csinálsz? Mintha a hátán is szeme lenne. Ez azért van, mert a nőknek jobb a perifériás látásuk, a legtöbbnek akár a 180 fokot is eléri. Ehhez képest a férfiaké sokkal gyengébb, és az évekkel egyre romlik.
A férfiak szeme ellenben statisztikailag nagyobb, mint a nőké, és az agyuk a fókuszált, messzire ellátó csőlátásra rendezkedett be. Nemcsak a nagyobb kockázatvállalás, hanem ez a különbség is okozza például, hogy több férfi sofőr sérül vagy hal meg közlekedési balesetben. A férfiak hajlamosabbak mereven nézni, bámulni valamit, arra koncentrálni, hogy merre tartanak, és nem arra, hogy oldalról mi közelít feléjük. A közlekedési statisztikák szerint a női sofőrök autójába például ritkábban hajtanak bele oldalról.
A nők látása arra fejlődött ki, hogy egy komplex látványban sokféle részletet és árnyalatot megkülönböztessen egymástól, míg a férfiaké arra, hogy a mozgó zsákmányra tudjon teljes figyelmével koncentrálni. A kutatók szerint ez az ősi, gyűjtögető-vadászó életmódunk öröksége, és többek között ez teszi képessé a nőket ma is arra, hogy a férfiaknál sokkal jobban meglássák a lakásban az elhagyott zoknit, kulcsot, mobilt, könyvet, vajat, távirányítót.

De a kulcs megtalálásában nem csak a látásuk segít a nőknek

Egy az Egyesült Királyságban végzett kutatás során az derült ki, hogy bizonyos körülmények között a férfiak szignifikánsan lassabbak és kevésbé szervezettek, mint a nők. Itt most konkrétan a multitaskingról beszélünk, tehát amikor gyorsan kell váltani a feladatok között. Fontos kiemelni, hogy a BMC Psychologyban publikált kutatás szerint mindkét nem küzdött azzal, hogy jól zsonglőrködjön a prioritásokkal, de a férfiak általában nehezebben birkóztak meg vele. 
A kísérlet több részből állt, az egyik szakaszban a résztvevők egyszerű feladatokat kaptak: megtalálni a térképen éttermeket, megoldani könnyű matekpéldákat, telefonálni, és ami a cikk témájába is vág, megtervezni, hogyan keresnék meg az elveszett kulcsot egy mezőn. Minderre nyolc percük volt összesen, a kutatók ezt direkt úgy állapították meg, hogy ennyi idő alatt lehetetlen legyen mindennel végezni. Ez az időkorlát a részvevőknek stresszt jelentett, tehát nyomás alatt kellett priorizálniuk, beosztani az idejüket és mindeközben megőrizni a hidegvérüket.
A kulcs megtalálásáról szóló feladatnál a nők teljesítménye látványosan jobb volt, mint a férfiaké. A rajzolt terveikből például kiderült, hogy a szóban forgó mezőt milyen módszeres alapossággal fésülnék át a kulcs után kutatva – ami valóban hatékony módja annak, hogy megtaláljunk egy elveszett tárgyat.
Ami a tudósokat meglepte, hogy férfiak között többen is voltak, akik a tervrajzuk szerint konkrétan kihagyták volna a mező egyes részeit. Összehasonlításképpen két tervet a BBC összefoglaló cikke is közölt, érdemes megnézni.
A kutatók az eredményeket összesítve arra jutottak, hogy a nők stresszes helyzetben szervezettebbek, mint a férfiak. „Az elején több időt töltöttek gondolkodással, míg a férfiak impulzívabban és gyorsabban cselekedni kezdtek. Ez arra utal, hogy – egy stresszes és komplex szituációban – a nők hajlamosabbak és képesebbek megállni végiggondolni, hogy mivel állnak szemben” – mondta a BBC-nek Keith Laws, Hertfordshire-i Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.

„Áll a nyitott hűtő előtt és nem találja.” (Fotó: Grtty Images)

Most, hogy végigvettük, hányféle pszichológiai, biológiai és evolúciós háttere lehet annak, hogyan keresünk tárgyakat, a konklúzió nem az, hogy a férfiak dobják fel a kezüket és többet ne keressenek meg a közös háztartásban semmit. Inkább adunk néhány gyakorlati tippet mindenkinek, hogy hatékonyabban megkerüljenek az elveszett tárgyak.

Egyszerű trükkök, hogy gyorsabban megtaláld, amit keresel

1. Lassíts le, hagyj időt az agyad vizuális rendszerének a munkára.
2. Szisztematikusan keress, ne impulzívan össze-vissza.
3. Ha van meghatározott helye, keresd először ott és a közvetlen környezetében.
4. Ha nincs a helyén, keresd a lakás rumlisabb részén. Itt különítsd el a már átnézett és még átnézésre váró kupacokat.
5. Ellenőrizd, nincs-e az orrod előtt: nem úgy keresed épp a mobilodat, hogy a kezedben tartod, vagy a szemüvegedet, hogy a fejed tetejére toltad?
6. Emlékezz, akár csukd is be a szemed, hogy vizuálisan megjelenjen: mikor és hol használtad utoljára, mit csináltál akkor? Hol találtad meg, amikor legutóbb elvesztetted?
7. Gondolj a méretekre: a nagy tárgyak gyakran eltakarják a kicsiket, illetve utóbbiak a szűk résekbe is be tudnak csúszni, szorulni.
8. Nézd át újra azokat a helyeket, ahol már kerested, és logikus lenne, hogy ott legyen.
9. Kérj segítséget: barátot, partnert, a járókelőt az utcán, a bolti eladót, akár hívd is fel a helyet, ahol legutóbb jártál, hátha megtalálták/ják.

+ Ha már megvan vagy még nem vesztetted el:

1. Gondoskodj róla, hogy könnyen észrevehető legyen: nagyobb, színesebb, amin jobban megakad a szemed.
2. Ma már nemcsak a mobilodat tudod megcsörgetni, hanem például a Tile vagy a TrackR bluetooth-os kereső és a hozzá kapcsolódó mobilalkalmazás segítségével fel tudod hívni akár a kulcsodat is.
3. Jegyezd fel az elmédbe, éppen hol teszel le egy fontos tárgyat. Állj meg egy pillanatra, memorizáld vizuálisan, akár mondd is ki hangosan.
4. Nézd át, minden fontos dolog nálad van-e, mielőtt hazaindulsz egy bárból vagy kiszállsz a kocsiból.
5. Rakj rendet, és igyekezz megtartani. Jelöld ki, hol a fontos tárgyaid fix helye, és törekedj rá, hogy oda tedd le őket.

(Kiemelt kép: Getty Images)