Hazánk egyik legismertebb és legnépszerűbb grafológusa nemcsak elemzi a kézírásokat, hanem kutatómunkát folytat, és a betűfejtés tudományát tanítja. De vajon hogyan lesz valakiből – aki a reáltantárgyak iránt érdeklődött – íráselemző, hiszen ennek tökéletes végzéséhez remekül kell működnie a hatodik érzéknek is?

Eredetileg közgazdaságit végeztem, de mindig érdekelt a pszichológia, illetve később a láthatatlan világ, az ezotéria. Amikor tudomásomra jutott, hogy grafológusképzés indul, azonnal jelentkeztem, és annyira beleszerettem, hogy elvégeztem még a mentálhigiénés és a HR-szakot, valamint a betűfejtés jogi fakultációját is, így lettem okleveles írásszakértő is.

Mi volt az első sikered?

Erre azért nehéz válaszolni, mert ami nekem szakmai szempontból siker, az a hozzám fordulónak nehéz helyzet, vagy egyenesen tragédia. Hiszen az emberek akkor keresnek meg, amikor bajban vannak, és a miértekre várnak választ.

Akkor úgy kérdezem, melyik ügyed volt a legemlékezetesebb.

Nagyon szomorú történet, amikor a szülők gyermekük öngyilkossága után jártak nálam. A fiú a család minden tagjától külön-külön megírt búcsúlevélben köszönt el. Összesen hét levelet és egy végrendeletet kellett elemezni, ami szakmai szempontból különlegesnek számított, hiszen nem jellemző, hogy ha valaki önkezével vet véget az életének, a szeretett személyektől külön köszönjön el.

Meg tudtad nyugtatni a hozzátartozókat?

Megnyugtatni nem, de megérteni és elfogadni a helyzetet igen. Ez az ügy volt a pályám során a legbonyolultabb, mert annak ellenére, hogy közvetlenül egymás után íródtak a levelek, a kézírás mégis különböző problémákról árulkodott. Pontosan azt mutatta meg, milyen viszony fűzte az áldozatot a családtagokhoz. Illetve azt, hogy a fiú teljes mértékben elszigetelődött, a családban kialakult problémákból csak a halálba meneküléssel látta a kiutat. Ennek az ügynek a vizsgálata során nagyon sok, érdekes és új tapasztalatra tettem szert. Hatására íródott meg a Kézírás néma sikolya című könyv, melyben kollégáimmal tabunak számító témákat dolgoztunk fel, amivel segíteni tudunk másoknak is.

Melyek a leggyakoribb problémák, amelyekkel felkeresnek?

Általában életviteli gondok kapcsán jönnek, kapcsolati válság, válás vagy munkahelyi problémák miatt.

A kézírásból meg tudod mondani, mi lesz a hozzád fordulókkal?

A grafológia nem jóslási módszer. A kézírásból a személyiségre tudok következtetni, és a betűk elemzéséből a hozzám forduló jobban megismerheti önmagát. Ami azért lényeges, mert ha az emberek tisztában lennének azzal, valójában kicsodák, milyen erősségeik, gyengeségeik, értékeik vannak, akkor azt is megtudhatják, hogy különböző szituációkban hogyan fognak majd viselkedni. Például, ha valaki nehezebben viseli az egyedüllétet, és úgy dönt, elválik, akkor később komoly problémát okozhat az, hogyan birkózik majd meg a magánnyal. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy váláskor osztódnak a barátok, és ha bármilyen oknál fogva, de nem vele tartanak, az mélyen érintheti.

Vagyis, ha jobban megismerjük önmagunkat, akkor jobb döntéseket is hozhatunk?

Aki kellő önismerettel rendelkezik, az tudni fogja, hogyan viselkedik majd például válás vagy munkahelyváltás során. Így pedig elkerülheti azokat a helyzeteket, amelyek az életét nehézzé vagy egyenesen kilátástalanná teszik. Például, akinek erős a kötődésigénye, a felmerülő problémákat nem válással kívánja majd megoldani, hanem a társával megbeszéli a gondokat, és ha kell, akkor keményen dolgozik a kapcsolatán.

A betűk formájából, nagyságából tudsz következtetni a múltra?

Ha múltról van szó, akkor azt látom, hogy a korábbi történések milyen nyomot hagytak az illető lelkén, és ezek a tapasztalások segítik, motiválják, vagy inkább visszahúzzák, hátráltatják. Ezeket mind feltérképezem, és kiderül, hogy az élet mely területén vannak elakadások, s hogyan tudjuk majd őket feloldani.

Az írásból kiolvasható a jövő is?

A konkrét jövőt az íráselemzésből nem lehet megmondani. Azt lehet tudni, hogy az adott ember – személyisége alapján – hogy fog reagálni a különböző helyzetekre. Amikor útkereszteződéshez érkezünk, biztosabban tudjuk majd, hogy merre induljunk, hogy a különböző irányok milyen lehetőségeket tartogatnak.

Van kimondottan gyermekek kézírását elemző grafológia?

A gyerekek és a felnőttek kézírását ugyanazzal a módszerrel elemezzük, de a pedagógiai grafológia az, ami még mélyebben vizsgálja a gyermekek rajzát és írását. Nagyon sok pedagógus grafológus is egyben. Én is tartok pedagógusoknak képzést, ugyanis a tanítók és a tanárok foglalkoznak a legtöbbet a kézírással. Folyamatosan látják a gyerekek írásában történő változásokat. Az írásukban benne vannak azok a figyelemfelkeltő jelek, amelyek már utalnak arra: probléma merült fel a gyermek életében, jobban oda kell figyelni rá. De a betűk árulkodnak arról is, hogy a gyermek hajlamos- e depresszióra, drog- és alkoholproblémák lehetségesek-e, illetve az öngyilkossági hajlamok is kiszűrhetők.

A hangulatunk és az egészségi állapotunk is befolyásolhatja az írásunkat?

Nagyon sok minden hatással van a betűvetésre. Az is meglátszik, ha fáradtak vagyunk, fáj a fejünk, vagy idegesek vagyunk. Ezért az elemzés során közel kétszáz írásjelenséget vizsgálunk. Például az írás méretét, az ékezetek elhelyezkedését, a pontok kirakását, a hurkok formáját, nagyságát. Az elemzés során kirajzolódik az alapszemélyiség, ami nem változik. Az egyes írásjegyek pedig a kedélyállapotról vagy problémáról mesélnek.

Úgy tudom, sok cég humán erőforrás osztálya előszeretettel veszi igénybe grafológus szolgáltatását. Mielőtt valakit felvennének, elemeztetik az írását.

Ez rendkívül felelősségteljes munka, hiszen valakinek az életéről, a sorsa alakulásáról dönthet ilyen esetben a grafológus. Az íráselemző tévedését kizárja, hogy nem egyetlen írást kell elemezni. Kézzel íratunk önéletrajzot, motivációs levelet. Ha valaki komolyabb pozíciót pályáz meg, akkor kérünk régebbi kéziratot. Meg kell vizsgálnunk a spontán írást: milyen az, amikor teljesen lazán ír valaki. Különböző teszteket készíttetünk, majd a legvégén nagyon gyors ütemben diktálunk. Ilyenkor arra vagyunk kíváncsiak, hogyan viselkedik az illető felgyorsult, stresszes helyzetben.

Mit tartasz a munkád legérdekesebb részének?

A híres, történelmi személyiségek kézjegyének a megfejtése különös örömöt jelent. Ez azért izgalmas, mert amit ezekről az emberekről az iskolában tanultunk, nem minden esetben egyezett meg azzal, amiről az írásuk árulkodik. Például József Attilától rengeteg kézirat maradt fenn, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy amikor az iskolában az öngyilkossági kísérletéről beszélt a tanár, akkor abban az időben nemhogy nem akarta a költő eldobni az életét, hanem éppen ambiciózus szakaszban volt, híres és sikeres akart lenni. De említhetném Széchenyi Istvánt, akiről azt mondták, őrült volt. Ám a kézírása alapján rendkívüli intelligenciával rendelkező ember képe rajzolódott ki. Aki nagyon jól tudta, hogy mit akar, mit, miért tesz, és az őrültségnek nyoma sem volt. Vagy érdekes példa a legendás színművész, Kabos Gyula, akiről mindenki azt gondolta a filmszerepei miatt, hogy puhány, „papucs” ember. Miközben az írása alapján világossá vált, hogy a magánéletében kemény, férfias jelenség volt.

Mi jelentett nagyobb kihívást?

Érdekes kiruccanás, nagy kihívás volt két éven keresztül a Megasztárban fellépőknek a segítség nyújtása. Nemcsak a későbbi sztárságra, ismertségre készítettem fel őket, hanem arra is, hogyan kezeljék a verseny ideje alatti elzártságot. Nem mehettek haza, nem fogadhattak látogatót, a korábbiaktól teljesen eltérő közegbe kerültek, nem mozoghattak szabadon. Hetente jártam náluk, és a kézírásuk alapján tudtam, hogy kinek, milyen lelki támaszra van szüksége.

Napjainkban mivel keresnek meg a legtöbben?

Egyre népszerűbb a különböző híres emberek kéziratának a gyűjtése, amelyeket árveréseken szereznek be. Az írásszakértői képzettségemnek ebben veszem a hasznát, amikor ezeknek a kézjegyeknek az eredetét vizsgálom. Így került hozzám egy igazi ritkaságnak számító, Erzsébet királyné által írt levél és egy Petőfi-kézirat. Ezeknek a régi kéziratoknak a vizsgálata a pályám legizgalmasabb része.

Szoktad a saját kézírásodat is nézegetni?

Igen, olykor rápillantok, hogy lássam, a velem történő dolgoknak mi van a hátterében. De alapvetően rám is jellemző az, ami a suszterre, akinek lyukas a cipője…

Az interjú eredetileg a Nők Lapja Ezotéria 2016/4. számában jelent meg.

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Thinkstock