2020. június 27-én a pakisztáni autópálya-rendőrség egy női holttestet talált az út mentén. A rövid nyomozás során kiderült, hogy a halott lány a 24 éves Waziran Bibi, Wadda Chachar falujából, és két hónapos terhes volt, amikor feltehetőleg halálra kövezték. A nyomozás jelenleg is tart, a rendőrség letartoztatta Bibi férjét és annak öccsét, a harmadik gyanúsított pedig az édesapja, Abdul Qadir, aki először azt szerette volna, hogy a rendőrök közúti balesetnek nyilvánítsák Waziran halálát. Csak később vonta vissza a vallomását és vádolta meg a vejét a lánya meggyilkolásával, akinek nagy eséllyel azért kellett meghalni, mert a két család összekülönbözött egy korábbi menyasszonycsere, az úgynevezett watta satta régi hagyománya miatt, amely még ma is aktívan él Pakisztán egyes régióiban. Az Open Journal of Social Sciences 2015-ben közzétett felmérése szerint a dél-pandzsábi válaszadók 92% -a azt válaszolta, hogy watta satta útján házasodott meg. A témában készített felmérésekből kiderül, hogy ez a tradíció gyakran konfliktushoz és nem ritkán bűncselekményekhez vezet, amelyeknek rendszerint nők az áldozatai.
Mint Bibi esetében, akinek szülei korábban megállapodtak a későbbi férje családjával: ennek értelmében a lány azzal a feltétellel ment hozzá Ali Buxhoz, ha később öccse, Javed feleségül veheti Bux húgát, Zairát. Amikor a lány tizenhárom éves lett, Bibi apja, Abdul Quadir nyélbe szerette volna ütni a házasságot, ám a férj családja visszakozott, nem adta ki a kislányt. Abdul ezt nem fogadta el és bosszúból visszavitte nagyobbik, férjezett lányát a családi házba, ezzel presszionálva Buxékat.
A férfiak egymásra mutogatnak: az apa úgy véli, azért ölték meg a lányát, mert nem akart visszamenni Buxhoz, míg a férj szintén Abdult vádolja a nő meggyilkolásával. Abdult egy videóban könnyek között azt mondta, ha nem szolgáltatnak számukra igazságot, akkor a családja bosszúhoz folyamodik. Márpedig Pakisztánban az úgynevezett becsületgyilkosságok sok esetben felmentéssel zárulnak: a nyilvántartás szerint 649 hasonló ügyben nyújtottak be vádemelést, és a bíróságok csak 19 esetben ítélték el a vádlottakat. 136 ügyben felmentették őket, és 494 ügy még folyamatban van.
Waziran halála nem egyedi eset Pakisztánban
Az Amnesty International jelentése szerint az országban évente 900-1000 nő lesz becsületgyilkosság áldozata, rendszerint a saját férfi rokonaik végeznek velük, mert megsértették a házasságra, szerelemre és becsületre vonatkozó, íratlan konzervatív szabályokat. Többnyire nagyobb következmények nélkül megússzák a gyilkosságot, mert a pakisztáni jogszabályok szerint az áldozat szülei megbocsáthatnak a gyilkosnak. A becsületgyilkosság eredete a Wikipédia szerint a nomád, pásztorkodó társadalmakhoz vezethető vissza, amelyekben nem volt kiépült igazságszolgáltatási rendszer, ezért a közösség saját eszközeivel oldotta meg a problémás helyzeteket. Korábban a római jogban a pater familiasnak, vagyis a családfőnek is jogában állt a hajadon, de szexuálisan aktív lányát, valamint házasságtörő feleségét megölni. De a korai európai zsidó kultúrában egészen a középkorig előfordultak kövezések.
2020-ban e barbár jelenségről, mint múltbeli szokásról kéne beszélnünk, ám mai napi létezik azokon a helyeken, ahol az ország politikai és szociális helyzetéből kifolyólag nagyok a jogi hézagok, és/vagy nem tartatják be a tiltására vonatkozó törvényt.
A becsületgyilkosságok továbbá mélyen összefüggnek a szélsőséges szegénységgel, vallási, társadalmi tradíciókkal, és az oktatás hiányával. Ezekben a patriarchális berendezkedésű közösségekben a nőket a férfi rokonok tulajdonaként kezelik, amely nagyban hozzájárul a nők elleni erőszak elfogadásához. Amikor ugyanis a nő erénye, erkölcsössége lesz kérdéses, azzal a tulajdonos kárt szenvedhet, így történhet meg, hogy a becsület-bűncselekményekben a női áldozatot tekintik bűnösnek, míg a férfit, aki őt „birtokolja”, áldozatnak. Ő a szegény tulajdonos, akinek összetörték az autóját, amely innentől kezdve értéktelen a piacon. Ebben a keretezésben semmit sem érő roncsnak számítanak azok a nők is, akiket megerőszakoltak, vagy ők maguk mentek szembe a közösség normarendszerével.
Széles a skála, amivel a nők szégyent hozhatnak az adott családra, a közösségre.
Ez lehet egy rossz ruhaválasztás, egy házassági ajánlat visszautasítása, válási szándék, az említett elszenvedett nemi erőszak, tiltott férfi partner választása, homoszexualitás, vagy akár az, hogy a feleségszerep helyett többre vágyik. A vétkes fiatal lányok közül van akit kényszerítenek, hogy önkezűleg vessen véget az életének, így senkinek sem kell majd az igazságszolgáltatással szembenéznie. Az is gyakori, hogy a legfiatalabb fivér végzi el a gyilkosságot, ezzel védve az idősebbeket az esetleges börtönbüntetéstől.
Mint egy másik pakisztáni nő, Quandeel Baloch esetében, akit 2016-ban saját öccse gyilkolt meg. A férfi azzal indokolta tettét, hogy szégyent hozott a családjára.
A lány bűne annyit volt, hogy a Facebook-oldalán rendszeresen írt arról, hogy szeretné megváltoztatni a pakisztáni emberek „hagyományos ortodox gondolkodásmódját”. Képei és videói miatt számtalan halálos fenyegetést és szidalmat kapott, ugyanakkor sokat számított kiállása a fiatalabb lányok számára, akik közül egyre többen vannak azok, akik nem akarnak belesimulni a szigorú társadalmi szabályrendszerbe. A 26 éves lányt végül a saját családja is megfenyegette, az utolsó hetekben rendőri védelmet kért, de nem kapott érdemi segítséget, végül a saját fivére ölte meg.
A becsületgyilkosságok terén ugyan Pakisztán vezeti a listát, de számos országban előfordul.
A család vétkező tagját nem csak Indiában, hanem Pakisztánban, szinte az összes arab országban, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és még Törökországban, a kurdok közt is megölik.
Az ENSZ statisztikái szerint évente ötezer nőt ölnek meg így, de az érdekvédelmi szervezetek szerint a valós esetek száma ennek akár a háromszorosa is lehet. A becsületgyilkosságokkal kapcsolatban ugyanis hatalmas a látencia, és ez azzal is összefügg, hogy a családok legtöbbször öngyilkosságként vagy balesetként jelentik a hatóságoknak az eseteket, a helyi igazságszolgáltatás pedig elfogadja ezt a sok esetben teljesen egyértelmű hazugságot. Nehéz a problémára megoldást találni, hiszen több tényező megváltoztatását is igényli az adott társadalmon belül. Kezdve azzal, hogy ezeken a helyeken az erőszak elfogadható, a mindennapok része, és főként azok alól a gyilkosságok alól mentesítik az elkövetőket, amelyeket a nemzeti becsület vagy a vallási érzelmek védelme érdekében követtek el. Ráadásul számos állam hiába tiltja a becsületgyilkosságokat és a nemi alapú erőszak egyéb formáit, ha a törvények hatékony végrehajtását nem tudják biztosítani, mert az igazságszolgáltatásban dolgozókat nem érzékenyítik, képzik azzal kapcsolatban hogyan kell eljárni az ilyen esetekben. Indiában például, ahol a világon a legnagyobb a nők elleni erőszak, 2011-ben az indiai legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a vének tanácsa-jellegű testületek határozatai törvénytelenek – ők azok, akik a kisebb közösségekben dönthetnek arról, hogy egy nőt büntetésből megerőszakoljanak, vagy megöljenek – ennek ellenére néhány államban még mindig működnek, az általuk irányított közösség pedig végre is hajtja utasításaikat.
Az oktatási rendszer szintén kulcsfontosságú része a változásnak, hiszen ezekben az intézményekben lehet a fiatal elméket formálni, a generációról generációra öröklődő berögzüléseket feloldani, tudatosítani, hogy a nők elleni erőszak bármilyen formája elfogadhatatlan.
Annyira mélyen gyökerező problémáról van szó, hogy sokszor az Európába emigráló, menekülő, tradicionális kultúrákból származó bevándorló családokban ugyanilyen szigorú szabályok szerint működik a házasság és önbíráskodás rendszere.
Gondoljunk csak a Berlinben élő Aynur történetére (a róla szóló filmről itt írtunk), akit szintén saját fivére ölt meg, mert nő létére elvált, munkát keresett, és mert egy nem muszlim férfival esett szerelembe. A testvére döntéséről az egész család tudott, és egyetértettek abban, hogy csak Aynur vérével lehet a család, és a szűk, szigorúan vallásos közösség becsületét tisztára mosni.
(Kiemelt kép: Pakisztáni aktivisták tüntetnek Islamabadban Qandeel Baloch meggyilkolása miatt, és a becsületgyilkosságok ellen. 2016. július 18. Fotó: AAMIR QURESHI / AFP)