Ne igyál annyit, mert béka nő a hasadban – ezt elég sokszor hallottam gyerekként. Aztán megtanultam, hogy vannak helyzetek, amikor csínján kell bánni a vízzel. Például indulás előtt. Mármint hogy indulás előtt eleve el kell menni pisilni, ezt valószínűleg a legtöbbünknek már gyerekkorban megtanították, mert útközben vagy a városban akkora macera a pisiléssel foglalkozni. És helyben is vagyunk. Legyünk akárhány idősek, amint kilépünk az ajtónkon, a pisilés egy megoldandó üggyé válik. Itt tudnának mesélni a kismamák, a szervi gondokkal küzdők, azok, akik közterületen dolgoznak, de a szorongásra hajlamos emberek is, merthogy ez utóbbi idegesebbé teszi a húgyhólyagot is. És úgy általában a nők, akiknek kisebb a hólyagjuk, és emiatt gyakrabban kell vécére menniük.
Ha az embert a városban éri a mehetnék, alapvetően három megoldás közül választhat – hacsak persze nem bokorban végzi a dolgát, amivel nemcsak közegészségügyi problémák vannak, hanem – mivel szabálysértés – meglehetősen drága, ha rajtakapnak a rendőrök.
Az egyik civilizált módja a vécézésnek, hogy bekéredzkedünk egy vendéglátóipari egységbe, vállalva, hogy vagy fogyasztunk valamit (újra iszunk?), vagy esetleg megsemmisítő tekintettel elhajtanak, hogy mit képzelünk. Második lehetőségként ott tornyosulnak a városi plázák, mint fix pontok, amiknek a mosdójában az ember könnyíthet magán. A harmadik választási lehetőség a nyilvános vécé, amire nem sokkal ezelőtt még azt írtam volna, hogy itt nem olyan rózsás a helyzet – ez a véleményem viszont sokat árnyalódott az elmúlt napokban, hamarosan el is árulom, hogy miért.
Nyilvános illemhely a Műcsarnoknál.
Bevallom, a vécék állapota afféle minimánia nálam. Meggyőződésem, hogy az emberi méltóságunkhoz és az egészséges életfeltételekhez való jogunkhoz hozzátartozik, hogy kulturált körülmények között végezhessük a dolgunkat. Ráadásul sokat elárul az adott helyről, városról, országról, hogy milyen állapotban tartja a vécéit, mennyire veszi figyelembe azt a nagyon alapvető testi funkciót, hogy az ember nemcsak eszik-iszik, hanem ürít is. És nemcsak az étkezés-ivás követel meg higiéniai sztenderdeket, hanem ez utóbbi is. Szóval magamban pontozgatni szoktam a mosdókat, és volt már, hogy nem mentem többet olyan helyre, ahol kiábrándítóan szutykos és hiányos állapotban találtam – hiába volt egyébként a cukrászda/kocsma/étterem többi része hangulatos és csalogató.
Mert mi legyen minimum egy vécében?
- Tisztaság: látszódjon rajta, hogy valóban rendszeresen takarítják és fertőtlenítik. Igen, a mosdót használók egy része sajnos nem hagyja rendben maga után a vécét, de ez igazából nem lehet kifogás az üzemeltető/tulajdonos részéről.
- Vécépapír és szappan.
- Működjön: amikor négy vécéből három nem üzemel egy mosdóban, akkor nagy eséllyel nem egyik napról a másikra romlottak el mind, hanem nem foglalkoztak velük, halogatták a javítást.
A téma kapcsán viszont most nem a magántulajdonú bárok, éttermek, kocsmák stb. érdekeltek, hanem inkább a nyilvános vécék aktuális állapota – és mivel Budapesten élek, elsősorban ebben a városban. Ami nemcsak az ország fő- és bő másfél milliós lélekszámával a legnagyobb városa, hanem az elmúlt tíz évben egyre népszerűbb turisztikai célpont is (amin hosszú távon drasztikusan valószínűleg a koronavírus-járvány sem fog változtatni). Tehát a kérdés az, mire számítson az a magyar vagy külföldi, akire a budapesti utcákon tör rá a pisilhetnék.
Irány a 21. századi közvécé!
Nem tudom megmondani, mikor voltam utoljára nyilvános vécében Magyarországon. Gyerek- és kamaszkoromból felidézett tapasztalatok táplálták az előítéletet, hogy ide csak akkor megyünk, ha tényleg nincs más megoldás, és nagyon-nagyon muszáj. Mert a nyilvános vécék sötét, büdös, koszos helyek, nincsenek rendesen felszerelve, és egyébként is, csak el onnan minél gyorsabban.
Ehhez képest kellemesen csalódtam.
Szép nyári napon indultam felfedező útra, a sétához letöltöttem két ingyenes mobilos applikációt a Play áruházból, amik azt ígérték, hogy aktuálisan érvényes adatokkal jelzik, hol van a közelemben nyilvános mosdó. Az egyik a nemzetközi Where Is Public Toilet app, ami, miután a beállítás után érzékelte, hogy Magyarországon, magyarul akarom használni, váltott is magyarra. A másik a Kétfarkú Kutya Párt Pisi Appja (a telefonon ‘Hol pisiljek?’ néven fog megjelenni), ami országosan mutatja, hogy hol tudunk mosdóba menni.
A Where Is Public Toilet erőssége, hogy elég alaposan informál. A nyitvatartáson túl azt is mutatja, hogy az a bizonyos egység akadálymentesített-e, mennyibe kerül, mennyire felszerelt, a helyiséget véleményezhetjük, illetve újat is adhatunk a térképhez. A Pisi Appban viszont megtaláljuk azokat az éttermeket, kocsmákat is, ahova fogyasztás nélkül is bekéredzkedhetünk vécére. A magyar fejlesztésű app nem jelölte, hogy például a Westendben is lehet mosdóba menni, a nemzetközi app viszont igen, amiért a turisták minden bizonnyal hálásak.
A két applikációt tesztelgetve kötöttem ki először a Batthyány téri metróaluljáró nyilvános vécéjénél, ami kívülről pont azt a gyanakvást keltette bennem, amikről már írtam. Aztán beléptem, és ez megváltozott. Nemcsak tisztaság volt, hanem a levegő illatán is éreztem, hogy itt nemrég takarítottak. Minden vécében volt vécépapír, volt szappan, és amire végképp nem számítottam, pelenkázó is egy tágasabb térben. A nyilvános vécé 6-tól este 10-ig van nyitva és 250 forintba kerül a használata. Ez pont túl van azon a lélektani 100 forintos határon, amit szívesen kiadok egy pisilésért, de egyfelől az üzemeltető nem ebből a pénzből gazdagszik meg. Másfelől ezek a vécék összehasonlíthatatlanul jobb állapotban vannak, mint amit sok kocsmában vagy étkezdében találok, ahol amúgy fogyasztok, a pénzem költöm, és a mosdóban mégis szutyok fogad.
A Batthyány téri mosdó a Fővárosi Csatornázási Művekhez (FCsM) tartozik, ami a fővárosban jelenleg összesen 57 vécét üzemeltet, ebből 34-et személyzettel, 23-at pedig automata berendezésként. Miután az FCsM 2009-ben átvett a IL-NET Kht.-tól 74 nagyon rossz állapotban lévő közvécét, amiből 38 használhatatlanul romos állapotban volt, átfogó fejlesztésekbe és felújításba kezdett. Most mindegyik, általuk működtetett közvécében van pelenkázó, a Műcsarnok mögötti egységben pedig egy kisgyerekeseknek kialakított helyiség is, ahol szoptatni is lehet. A gyerekvécébe pedig a kicsikre méretezett mosdót és vécét tettek. Ahol pedig a közvécé megközelítése kerekesszékkel lehetséges volt, gondoskodtak az akadálymentesítéséről. A föld alatti egységek közül a Műcsarnok mögötti szupervécébe liftet is építettek, hogy segítsék a mozgássérültek, illetve a babakocsival érkezők közlekedését. Emellett a város több pontján lehet zuhanyozni is (400 Ft/20 perc) a nyilvános mosdó területén.
Mindez nemcsak jól hangzik. A fotós kollégával beszélgetve arra jutottunk, hogy konkrétan olyan érzésünk van, hogy megérkeztünk a 21. századba. Ami nemcsak úgy önmagában megnyugtató, hanem például olyan gyakorlati okból is, hogy a belvárosban végre nem kell feszengeni, ha vécére akarunk menni.
És itt jön az érem másik oldala, ami miatt nem vagyunk maradéktalanul boldogok.
Miért van ilyen kevés közvécé Budapesten?
Míg például Párizsban 5000 emberre jut egy ingyenes közvécé, addig Budapesten kb. 20 ezer emberre jut egy többnyire fizetős. Ez nem jó arány, és többféle oka van.
Talán a legfontosabb, hogy
Magyarországon a nyilvános vécé üzemeltetése még mindig nem közszolgáltatás, azaz a törvények szerint az állam vagy az önkormányzatok nem kötelesek működtetni.
Tehát már annak örülnünk kellene, hogy egyáltalán ennyi van…
Az persze megint más kérdés, hogy mennyi az annyi. Azt ugyanis nem sikerült kiderítenem, hogy pontosan hány nyilvános vécé működik jelenleg Budapesten. Az FCsM ugye 57-et üzemeltet, de a Fővárosi Önkormányzattól a cikk megjelenéséig nem kaptam választ, hogy hány önkormányzati üzemeltetésű vécé található a városban. De nem csak én vagyok ilyen elveszett. 2017-ben az Index egy elég alapos cikkben járt utána a fővárosi közvécéhelyzetnek, és némileg kaotikus állapotokat talált. Nem sokkal korábban pedig hasonló eredményre jutott A Város Mindenkié csoport is. A 2017-es számokat – a fejlesztéseket belekalkulálva – felfele kerekítettem 80-90-re, így jött ki a korábbi 20 ezer budapesti/1 közvécé arány. A helyzetet persze az is bonyolítja, hogy ahogy a telefonos vécéapplikációk is jelölték, ezeken felül vannak olyan magántulajdonban lévő vécék, amiket térítés fejében akkor is használhatunk, ha egyébként nem fogyasztunk az adott vendéglátóipari egységben.
A FCsM által üzemeltetett közvécék mindezek mellett nem arányosan oszlanak meg a kerületek között, aminek oka az is, hogy számít, hogy milyen forgalmat bonyolítanak. Azaz elsősorban a főbb tömegközlekedési csomópontoknál és a turisták által látogatott nevezetességeknél találhatók, és egyáltalán nem éri meg telepíteni őket például nagy bevásárlóközpontok, plázák környékére, ahol amúgy is van több ingyenes mosdó. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy az FCsM-nek nincsen közvécéje például a III. kerületben, viszont van hét darab a Margitszigeten, nyolc az I. kerületben és hat a XIII. kerületben. Ezen a térképen egyébként megtalálható az összes.
És ha már a forgalomnál tartunk, a nyitvatartást az is befolyásolja, hogy használják-e az emberek a közvécéket. Mivel a működtetésre nincs törvényi kötelezettség, ha az emberek nem igazán használják, nem éri meg fenntartani őket. Főleg, hogy csak a rongálások évente több tízmilliós kárt okoznak bennük. A nyitvatartási idők egyébként változóak. A főbb tömegközlekedési csomópontokban 6-18 óráig, kiemelt helyeken 6-22 óráig, az idegenforgalmilag látogatott létesítményeknél nyári időszakban 8-20 óráig, téli időszakban 7-19 óráig tartanak nyitva. Az automata berendezések 0-24 óráig fogadják a vendégeket.
A tanulság? Hogy apró léptekkel, de jó irányba haladunk. Szükség lenne a törvényi szabályozásra, és támogatásra az üzemeltetéshez. Szükség lenne több közvécére. De addig is használjuk a meglévőket, mert ez határozott visszajelzés, hogy akarjuk, hogy legyenek, és hogy értékeljük a fejlődést.
(Kiemelt kép: Nagy Tamás/nőklapja.hu)
