Mi történt?
Kijött az UniCredit Bank és a Scale Research reprezentatív kutatása, amely szerint két táborra szakadunk, családvállalás, lakáshelyzet és elégedettség terén.
Miért fontos?
A Y -okat szeretik negatív címkékkel felaggatni, de nem árt tudni, hogy mi vagyunk az első generáció, amely azzal szembesült, hogy a világ tele van lehetőségekkel, és hogy a korábbi, megszokott minták nem örök érvényűek. Sőt, felülírhatók.
A legtöbb Pán Péter végül felnő
Nem ez az első felmérés, amely arra jutott, hogy az Y generáció lassabban nő fel, sőt, kevésbé hozza őket lázba a családalapítás, mint az előttük lévő korosztályt. Ugyanakkor nem árt az eredményeket kontextusba helyezni, hiszen mi, a Pán Péter generációnak is csúfolt ipszilonok már egy merőben más, jóval dinamikusabban változó világba születtünk, amelyben egyre inkább fellazultak azok a klasszikus nemi szerepminták, normává tett, követendő életcélok, amelyek a negyvenesekre, és a náluk idősebbekre még jócskán hatással voltak. Az ő fiatalkorukban hatványozottabban kevesebb volt a lehetőség, és erősebb volt a társadalmi nyomás, miszerint X évesen illik megházasodni, lakást vásárolni, családot alapítani, és – amennyiben az ember férfinak született – karriert építeni. Mi voltunk az utolsók, akiknek gyermekkora még az analóg, offline világban zajlott, emlékeinket azonban a technológia, a VHS- és DVD-korszak, az első mobiltelefonok, az internet megjelenése és egyes ikonikus tévéműsorok határozták meg.
A sok lehetőség, a változó társadalmi struktúrák hatására nem meglepő, hogy az Y és Z generáció felnőtté válása, az önálló egzisztencia megteremtése, a gyermekvállalás, és az ezekkel járó felelősség vállalás kitolódott. Helyét átvette a tanulmányok, a külföldi tanulás, munkavállalás, és az önmegvalósítás. Merőben más a prioritási listánk, mint a korábbi generációk esetében, vagyis nálunk a korábbi minták felborultak, számunkra már evidens a mobilitás, ahogy az is igaz ránk, hogy nem vagyunk képesek hosszú távra tervezni A social média a negyvenesekkel ellentétben a mindennapjaink része lett, a visszajelzés kiemelt értékkel bír, ahogy a korábbi generációk számára ismeretlen munkahelyi feedback is. Míg a szüleink, nagyszüleink még az egyirányú kommunikációt szokták meg, vagyis ez jellemezte a főnök beosztott viszonyokat, mára a kétirányú, nyílt kommunikáció a jellemző. Így történhet meg, hogy az alá és fölé rendelt kapcsolatokra épülő rendszerek szép lassan, recsegve, ropogva dőlnek össze. Nem véletlen az sem, hogy most buknak ki a különböző, több évtizedes múltra visszatekintő munkahelyi abúzusok történetei.
Egy friss kutatás szerint két csoportra esik a 30-as korosztály
A család és a saját ingatlan megléte vagy hiánya nagy vízválasztó a harmincasok között: az eredmények szerint a generáció fele elégedett, révbe ért, vagy jó úton jár, és nem cserélne senkivel; a másik fele viszont még útkereső és borúsabban látja a jövőt anyagi, szakmai vagy magánéleti gondok miatt. A kutatás szerint a generáció felét azok az otthon- és családközpontú harmincasok (49%, 632 ezer fő) teszik ki, akik jellemzően már házasok (vagy házasságot terveznek), gyermeket nevelnek (vagy 1-2 éven belül gyermeket szeretnének), és akiknek életében az otthon, a család és a barátok a legfontosabbak. Többségük saját ingatlanban él, otthonuk az önkifejezésük része, hosszabb távú terveik pedig a lakásfelújításhoz, házépítéshez és gyermekvállaláshoz kapcsolódnak. A generáció másik felét azok a harmincasok (51%, 646 000 fő) alkotják, akik még jobbára családalapítás vagy gyermekvállalás előtt állnak, kevésbé elégedettek a jelenlegi anyagi vagy párkapcsolati helyzetükkel. Van akiknek nincsen nagy gondjuk azzal, hogy még keresésben vannak, míg mások meglehetősen reményvesztetten élik meg ugyanezt az állapotot. Aggódnak, szoronganak az anyagi helyzetük, a magányosságuk vagy a külső környezet állandó időnyomása miatt, úgy érzik, le vannak maradva a generációjuktól pénzügyi és párkapcsolati téren egyaránt. Nehezen terveznek, és stabil pontok (lakás, párkapcsolat, gyerek) hiányában kiszámíthatatlanabb számukra a jövő, legfőbb céljuk, hogy a jelenlegi élethelyzetükből kimozduljanak. Anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy mostanában saját lakásuk legyen; a munkanélküliség is őket (51%) sújtja leginkább. Tízből kilenc harmincas vágyik saját otthonra, de csak alig több mint a felüknek (57%-uknak) van saját lakása. Minden harmadik harmincas szeretne a közeljövőben ingatlant venni, de csak minden hatodik tud erre félretenni.
Nem tudunk előre tervezni, és csak papolunk a környezetvédelemről
Ugyan a számok azt mutatják, hogy a legtöbbünk (78%) fontosnak tartja a fenntarthatóságot és a környezetvédelmet, ám csak kevesen teszünk érte valójában, főleg a családos, otthonteremtő szegmens aktív a témában. Meglepő, de a fenntarthatósági törekvésekben élen járnak a vidékiek, sokkal inkább, mint a fővárosiak, hiába trendi a téma Budapesten és a lehetőségek is adottak hozzá. Az is kiderül, hogy a környezet védelme sokaknál rendszerint kimerül a szelektív hulladékgyűjtésben és a komfortzónájukon kívül eső tevékenységek (repülés és autóhasználat korlátozása) már érdektelenek számukra. Jellemzően 1-2 éves tervekben gondolkodunk – mondjuk ilyen globálisan bizonytalan körülmények között nehéz lenne másként. A kutatás szerint jelen feladataink minden időnket és erőnket lekötik, és ebben a kaotikus, túlpörgetett világban jelentős erőfeszítést és logisztikát igényel, hogy rövid távú céljainkkal megbirkózzunk. Érthető, ha az 5-10 éves távlatok túl messzinek tűnnek és erre nagyban rásegít a globális (gazdasági és politikai) viszonyok kiszámíthatatlansága.
(Kiemelt kép: Getty Images)
