Akár koncerten, akár zenei csatornán keresztül hallgatom, mindig eszembe jut, hogy nemcsak kiváló muzsikus, de lenyűgözően szerény ember is. Pedig a zenekara hatalmas sikereket mondhat magáénak, még ebben a vírusos világban is sok fellépésre hívják őket.

Ahhoz, hogy megfejtsem a belőle áradó közvetlenséget és szeretetet, sok mindent elolvasok róla. Leginkább Süveges Gergő könyve tetszik, amelyben nemcsak népzenészek, hanem más zenei műfajok nagyjai is véleményt mondanak a szakmai tudásáról, a zsigeri kedvességéről és arról, hogy soha nincs körülötte parádé. Most sem érkezik látványosan a Fonóba, a népzene és néptánc legendás fővárosi központjába. Barátként köszönti a takarítónőt, a pultost meg az épület szépítésén dolgozókat, nekem is jut egy széles mosoly az üdvözlés mellé.

– Úgy látom, jól van.
– Valószínűleg azért, mert sokakkal ellentétben nagyon jól vészeltem át az előadóművészek csöndes időszakát, a karantént, mivel Kecskemétről kiköltöztünk Tőserdőre, a kis házunkba. Olyan intenzív időszak állt mögöttem, hogy végtelenül jólesett a csend, a lassulás, a Tisza, a természet gyönyörűsége.

– De közben láttam klipeket, koncerteket. Nagyon szép lett a Hazám, hazám című daluk, és sajnálom, hogy nem tudok felajánlani az olvasóinknak egy zenés Nők Lapját.
– Könnyen megtalálható a YouTube-on, nagyon kedvelem, hiszen a hazám szeretete olyan természetes számomra, mint a levegő. Úgy kezdődött a történet, hogy átküldtem a zenekar tagjainak egy szép moldvai dallamot, aztán együtt dolgoztunk rajta, végül Szabó Attila remek feldolgozását fogadtuk el. Más felkéréseket is teljesített a Csík zenekar, de a Hírös Agóra művelődési ház kérésére is készítettem egy klipet a Föld napja alkalmából a kecskeméti együttesemmel, a Csík János és a Mezzo zenekarral. Csupa élvezetes munka, közben édes volt a pihenés.