Úgy húzta maga után a rosszkedvét a Károly körúton, mint egy sötéten lobogó palástot, pedig szabadnapja volt, amit az édesanyja felvilágosítására szánt. Elmondom neki, hiába okos, rendes és éllovas a munkahelyén a férjem, nem jár neki diplomás cseléd, pufogott magában, majd békésen hallgatta végig az édesanyját, aki örült a látogatásának, ám azonnal belekezdett egy történetbe.
– A mobilinternet fejlődési távlatait taglalták egy rádióriportban, ami érdekelt, de amikor egy halvány bariton azzal kezdte a mondatát, hogy még a nagymamák is tudják kezelni az okostelefont, felszaladt a vérnyomásom – hadarta, aztán hozzátette, hogy ő, a törzsfejlődés legalján álló nagymama reggel fél kilenckor már németet tanított. Először egy ikerpárnak tartott órát, akik nehezen birkóztak Goethe nyelvével, tízkor meghallgatta az értük érkező anyuka magánéleti problémáit, majd felhívta könyvkiadóját, és kikönyörögte, hogy egy héttel később adhassa le az aktuális fordítását. Tizenegykor fogadta a vezető beosztásban dolgozó, augusztusi nyelvvizsgára készülő Csabikát, aki nagyon tiszteli őt, ráadásul 1980-ban született, mint a lánya.