Evolúciós örökségünk, hogy megszokott, biztonságos környezetben érezzük jól magunkat, ott, ahol nem leselkednek ránk új, szokatlan veszélyek. Mégis gyakran megtapasztaljuk, hogy az élet dzsungelében csupán egyetlen dolog állandó: a változás.
Az év leggyakrabban elhangzó kifejezései között alighanem ott lesz a változás szó, hiszen a járvány sokunk életét felforgatta, hozott negatív és pozitív változásokat egyaránt. A változást – régi életünk elvesztését – kezdetben áldozatnak is érezhetjük, ez szenvedéssel járhat. Kárpótol viszont a fájdalomért a fejlődés, az újdonság örömforrása, míg a halogatás, a problémák magunk előtt való görgetése előbb-utóbb krízishelyzetet okoz.
Mikor jó, mikor rossz?
– Ha az életkorokat nézzük, talán a legfiatalabbaknak és a legöregebbeknek a legnehezebb átélniük a változó helyzeteket – magyarázza szakértőnk, Horváth Enikő pszichológus, coach. – Kisgyerekként és időskorban is gyakran mások gondoskodásán múlik a jólétünk, ezért a kiszolgáltatottság érzete mindkét korosztályban nagyon erős. Ilyenkor a biztonságérzetet növelheti, ha az illetőt stabil környezet veszi körül. Nem véletlenül fontos a kisgyermekeknél egy állandó személy, leginkább az anya jelenléte, no meg a szervezett családi élet, a kiszámítható napirend. Később is jó, ha az óvodában vagy iskolában ugyanahhoz az óvó vagy tanító nénihez (bácsihoz) tud kötődni a kicsi.
