A napraforgó a mai Amerikai Egyesült Államok délnyugati részéről származik. Évszázadokkal ezelőtt az indiánok már takarmánynövénynek használták. Amikor a spanyolok Európába áthozták, akkor elsősorban dísznövényként ültették, termesztették.
Törpe változatai az erkélyeink díszei lehetnek. A napraforgók vidámságot hoznak minden kertbe, balkonra. A legújabb fajták már nem csupán sárgák, hanem a sárgától kezdve a narancssárgán át a pirosig, a barnáig minden színárnyalatban pompáznak.
Az egynyári napraforgó tudományos neve: Helianthus annus. Ennek kertészeti változatai a dísznapraforgók. Haszonnövénnyé akkor vált, amikor 1716-ban Angliában szabadalmaztatták a napraforgóolaj sajtolását. Ezt megelőzően elsősorban dísznövénynek és szegélynövénynek ültették. Vad formája a Helianthus annuus lenticularis nevű alfajhoz tartozik. Ez szinte gyomnövényként fordul elő eredeti élőhelyén. Rokonsági köre igen nagy, hiszen mintegy ötven vad napraforgófajt írtak le eddig a Helianthus nemzettségbe tartozók közül az amerikai kontinensen. Vannak óriásiak, és vannak törpék. Ez utóbbiak alkalmasak elsősorban az erkélyekre, balkonokra, ahol egy-egy dézsában csodálatos színpompával ajándékoznak meg bennünket. Vannak évelő típusai, és ebbe a rokonságba tartozik a csicsóka is.
