A második világháború után háború a nők tömeges munkába állását követően egyre égetőbb szükség lett a több óvodai férőhelyre, az óvodáskorú gyermekek csupán 21,7 százaléka járt óvodába. Ennek megoldására a kormány 1945 tavaszától komoly erőfeszítéseket tett, a megreformálásának egyik lépcsőfoka az 1950. évi óvónőképzés megújítása volt. Innentől az óvoda az oktatási és nevelési rendszer szerves részévé vált. Az 1950-es évek elejére az ovisok száma már elérte a háború előttit, 1955-re már 146 ezer kisgyermek járt rendszeresen óvodába, amivel a korábbi számokat jócskán túlteljesítették.
Hároméves tanfolyamon készülnek a jövő óvónői felelősségteljes munkájukra. Az első év gyakorlati kiképzés a Rákosi Mátyás gyermekotthonban, a másod- és harmadévesek a Martos Flóra kollégiumban laknak és tanulnak.
S. É.: Nyugodtan bízhatjuk rájuk a gyermekeinket, Nők Lapja, 1950/04.
Kartonköpenyes fiatal lány nyit ajtót, a napos. Fontos személye a kollégiumnak: ma ő felel a pontosságért, osztja az ebédet, terít, ő adja az eltávozási engedélyt és ő írja a naplót.
Tanárnő egy sincs az épületben, hivatalos ügyekben járnak a városban, de a munka változatlanul folyik. Kézimunkáznak, tanulnak, készülnek a késődélutáni előadásra.