Az élet tele van kihívásokkal. Nem hinném, hogy egy kiváló mezőgazdásznak – mondjuk a több mint háromszáz tehenet tartó csörögi gazdának, Merész Sanyinak – nagyobb kihívás volt a gazdaság fölépítése, működtetése, mint nekem egy könnyelmű ígéret betartása.
Az történt ugyanis, hogy tavasszal, a bezártság idején – amikor a két nagyobb lányunokám még online tanult, a harmadik, a kicsi, a legmozgékonyabb pedig csendes játékra ítélve mellettük ücsörgött –, hogy jobb kedvre derítsem valamennyit, hihetetlen konyhai kalandot ígértem, részletezve, mi mindent készítünk majd.
A júliusi egyhetes nyaralás során, a legmelegebb nyári napok egyikén, mikor délutáni alvást, órányi sziesztát szorgalmaztam, jött a felszólítás a kicsitől:
– Mama, altass inkább tejet!
Bambán és értetlenül nézhettem, de a két nagyobb pillanatokon belül fölfrissítette a memóriám:
„A legnagyobb betegség az érzéketlenség, még saját nyomorát sem érzi a lelked.” (Pascal) A Nők Lapja 2020/34. számának Ecce Homo rovata.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
