Az egyik alapító, Brózik Klára színészként kezdte pályafutását, hét éven keresztül egy tévésorozatban is játszott. Utána úgy döntött, hogy ismertségét a mellrák elleni küzdelemhez, a fogyatékkal élők megsegítéséhez, illetve a nehéz sorsú fiatalok tehetséggondozásához használja fel. Kollégájával, Tárczy Júliával kidolgozták a tréninget, amely úgy kapcsolja össze a gyermekvédelmet az üzleti szférával, hogy mindenki nyerjen vele. A másik tréner, Gasztonyi Gergely azt vallja, hogy a nagyobb vállalatoknál ugyan megvan a szakmai tudás, de hiányzik az emberi kapcsolatok kenőolaja, az érzelem. Ezen a tréningen viszont a vezetők csak akkor nyerhetik el a fiatalok bizalmát, ha előtérbe helyezik az empátiát, és helyesen dekódolják mások érzelmeit.

A pincérfiú álma

Tizenöten néztük a kivetítőt, újságírók, szerkesztők és cégvezetők. Az első, telefonnal készült videón egy tizenkilenc éves lány azt mondta, nevelőszülőnél él, korábban lakásotthonban lakott, azelőtt a nagymamája gondozta. „A húgommal laktam együtt, aki sajnos megbetegedett, és 2014-ben elvesztettem. Egyébként általában pozitív ember vagyok, szeretem a humort” – mondta a fiatal lány. Az egyik roma fi ú, Ferenc a saját gitárzenéjével kísért bemutatkozását így zárta: „Ez a tréning segíthetne, hogy jobban átlássam a jövőt, ihletet, erőt kapjak ahhoz, hogy belevágjak valamibe. A média például nagyon érdekel.” Négy lány és két fi ú közül kellett választanunk, két felnőttre jutott egy mentorált. A közös szenvedély, a média miatt engem Ferenc fogott meg. A videoüzenet után a valóságban is találkoztunk a gyerekekkel. Ebéd közben a mentoráltunknak interjút kellett készítenie velünk, hogy utána mesélhessen rólunk a többieknek. Az egyik lány így mutatta be a mentorait: „Ilus élete úgy kezdődött, hogy boldog, szerető családban nőtt fel. Egy teljes családban. Tamás legfontosabb célja az volt, hogy minél többet legyen a kisfiával, mert nagyon szeretik egymást, különleges a kapcsolatuk, ami csodálatra méltó, és számomra példaértékű.” A tréningen szakmai felügyelőként velünk volt a diákok kísérője, Erdei Sándor gyermekvédelmi szakértő is Hajdú-Bihar megyéből. Szerinte a fiatalok sokat nyernek az itt szerzett kapcsolati tőkével, a korábbi mentoráltak többsége a mai napig tartja a kapcsolatot a mentoraival.

Mit tehetünk másokért? Este, több érdekes játék és a vacsora után a felnőttek átbeszélték a tapasztalatokat. Az egyik fiatalról például kiderült, hogy négyévesen a szülei engedélye nélkül evett meg valamit, ezért bántalmazták, akkor vette el tőlük a gyámhivatal. Egy mentor felvetette, hogy vajon van-e jogunk feltépni a gyerekek sebeit, az ő mentoráltja például eltemette magában a borzalmakat, amiken keresztülment, próbálja élni az életét, egyetemen tanul, barátja van. Kisebb filozófiai vita bontakozott ki a struccpolitikáról, amit a gyermekvédelmi szakértő szavai oldottak fel.

…

A cikk a Nők Lapja Psziché 2016/5. számának 102. oldalán folytatódik.

Szöveg: Pór Attila