Deborah Feldman története a Nők Lapja 2020/35. számának Világ rovatában.

Deborah Feldman úgy nőtt fel napjaink New Yorkjában, hogy alig beszélt angolul, nem olvashatott könyveket, és azt is megszabták, mit viselhet. Beleszületett az egykori Magyarország területéről kivándorolt szatmári zsidók szigorúan szabályozott közösségébe, de kiskora óta érezte, nem ide való.

„Úgy érzem, mintha egész életemben a koronavírus-járványra készültem volna. Holokauszt-túlélő nagyszüleim úgy neveltek, hogy a kamrám minden eshetőségre fel legyen töltve. Ők hittek a világvégében, látták a világvégét, és arra készítettek fel, hogy túléljem, ha újra bekövetkezik” – nyilatkozta Deborah Feldman a közelmúltban. Magyar származású, zsidó vallású nagyszülei a második világháború után menekültek Amerikába, ahol csatlakoztak a szintén menekültként érkező szatmárnémeti rabbihoz, Teitelbaum Joelhez – valahol itt kezdődik Deborah története.
A rabbi által alapított haszid közösség a mai Románia területén fekvő, egykor vallási központként működő Szatmárnémetiről kapta a nevét. A New York-i Williamsburgben híveket gyűjtő, karizmatikus Teitelbaum azt hirdette, hogy a következő holokausztot csak úgy lehet megakadályozni, ha felelevenítik a régi zsidó hagyományokat és rituálékat. Ezeket viszont szélsőségesen értelmezte újra. Szabályainak nem sok köze volt a háború előtti zsidó élethez, ám el tudta fogadtatni a traumatizált túlélőkkel, akik elvesztették a családjukat, megjárták a poklot, és nem értették, miért pont ők maradtak életben.

Az azóta eltelt évtizedekben, ahogy New York és a világ fejlődött, a szatmáriak úgy váltak egyre zártabbá, elutasítóbbá a külvilággal szemben, miközben közösségük gyors ütemben bővült. A tagok nem használnak okostelefont, tévét, számítógépet. A nők nem vezethetnek autót, legfeljebb tizennyolc éves korukig tanulhatnak, majd férjhez mennek. Innentől feladatuk a férjük teljes és szótlan kiszolgálása, illetve minél több (akár nyolc-tíz) gyerek világra hozása – „pótolva” a Hitler által elpusztított milliókat. A férfiak közül kevesen dolgoznak jól fizető állásokban, fő feladatuk a Tóra tanulmányozása, így átlagkeresetük a legalacsonyabb a metropoliszban. Hosszú pajeszukkal és szakállukkal, fekete-fehér ruhájukkal és szőrmekalapjukkal nem tudnak, és nem is akarnak beleolvadni az utcaképbe. „Az asszimiláció okozta a holokausztot – hangoztatták Feldman tanárai az iskolában. – Aki megpróbál elvegyülni, azt Isten megbünteti az árulásáért.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Mit szabadott és mit nem?
Mihez kezdett a szökés után?
Milyen árat fizetett azért, hogy elhagyta a közösségét?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .