Mi történt?
Régóta ismert tény, hogy ha gyereksírást hallunk, leblokkol az agyunk. A New York Times cikke utána járt a jelenségnek és annak is, hogyan lehet ezt kezelni.
Miért fontos?
Ez a biológiai adottság azok életét most különösen megnehezítik, akik hónapok óta gyerekek mellett dolgoznak, és nem tudják, hogy mit tartogat az eljövendő tanév.
Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:
- Milyen fiziológiai tüneteket produkálunk, amikor gyereksírást hallunk?
- Hogyan tudjuk a gyerekek szükségletét összehangolni az elvégezendő munkamennyiséggel?
Ha a gyerekekre az apukájuk vagy a nagymamájuk vigyáz, és meghallom a másik szobából vagy az ablakból, hogy valamelyikük sír, mindig tudom, hogy azok, akik velük vannak, urai a helyzetnek, hogy senkinek a testi épsége nincs veszélyben, pusztán arról van szó, hogy elfogyott a tej, az egyik elvette a másik játékát, valaki lekapcsolta a villanyt, vagy hasonló földrengető galádságot művelt – tudom, de hiába.
Hiába fogom fel, hogy nincs tennivalóm a helyzettel, mégsem tudok másra figyelni innentől, és beletelik egy kis időbe, mire újra összeszedem magam és újra képes leszek a munkámra koncentrálni.
Ugyanez történik akkor is, ha más gyerekének a sírását hallom, és tudom, hogy amikor én vagyok síró gyerekkel, vélhetőleg a körülöttünk lévők is minden idegszálukkal rajtunk lógnak, még akkor is, ha tapintatosan nem néznek oda. Agyunkkal fölfogjuk, hogy nem kell közbeavatkoznunk, mivel egy másik kompetens felnőtt már ott van, szívünk mégis hangosabban ver és legszívesebben ugranánk, hogy felvegyük a síró csemetét – sokszor akkor is, ha nem a miénk.
Az emberi tényező
A New York Times cikke ennek a jelenségnek a hátterét vizsgálta, és arra jutott, hogy a baba- és kisgyereksírás számos élettani reakciót vált ki a felnőttekből – megnövekszik a pulzusszám, megváltozik a vérnyomás és a galvanikus bőrreakció. (Utóbbi az izzadságmirigyek olyan változásait mutatja, melyek az érzelmek intenzitását tükrözik. A vegetatív idegrendszer aktivitásának mérésére szolgál, és kimutatja a stresszreakciókat.)
Ebből kiderül, hogy az agy nagyon gyorsan, 100 milliszekundumnál is gyorsabban reagál a sírásra és ez a fiziológiai reakció akkor is fennáll, ha a sírás forrásával nem állunk rokoni kapcsolatban.
Ez az agy tudatos válasza – ez az észlelés indítja el aztán a neurológiai reakciók láncolatát. Csak az emberre jellemző tulajdonság azonban, hogy ez a reakció akkor is beindul az agyban, ha nem saját utódunkról van szó, hanem egy vadidegenéről, illetve nem csak akkor, ha mi magunk már szülők vagyunk, és más gyereke sír keservesen hallótávolságon belül. Az állatoknál ez a reakciós képesség csak azután áll fenn, hogy maguk is életet adtak utódjaiknak.
A New York Times cikke azt is felderítette, hogy a csecsemősírások az idő múlásával azért váltak egyre bosszantóbbá, hogy még jobban felhívják a figyelmünket, és kiemelkedjenek a környezetünkben észlelhető más hangoktól. Ennek biológiai funkciója van, mivel a csecsemők a felnőttek figyelmét igénylik alapvető szükségleteik kielégítése és nem utolsó sorban a túlélésük céljából.
Mindez megmagyarázza azt is, hogy miért is vannak valójában extrém terhelésnek kitéve azok a szülők, akiknek az elmúlt hónapokban gyermekük vagy gyermekeik mellett kellett kialakítaniuk úgy a munkarendjüket, hogy közben az ellátásuk is teljes mértékben rájuk hárult. A legtöbb szülő valószínűleg akkor sem tud így száz százalékig a munkájára koncentrálni, ha éppen nem ő van a gyerekmegőrző műszakban – lamentál a hivatkozott cikk szerzője. Mi lehet a megoldás, ha nem akarjuk elveszíteni a munkánkat?
Hogyan dolgozz síró gyerekek mellett?
Ha minden nyafogásra és apró konfliktusra reagálunk akkor is, amikor nem mi vagyunk „műszakban”, az a szakértők szerint végül senkinek nem tesz jót a háztartásunkban élők közül. Az ilyen felfokozottan empatikus, izgalmi állapot akkor alakul ki, ha a gyermek szenvedését olyan mértékben vesszük át, hogy magunk is stresszesekké és szorongókká válunk, és ez lesz az akadálya annak, hogy gyerekeink együttérző és megfelelő ellátására képesek legyünk.
Crystal Clark pszichiáter ezt a tanácsot adja a munka közbeni összeomlások kezelésére: először is, figyeljük meg a gyerekeket, hogyan érzik magukat. Ha szélsőségesen idegesek, megváltozott a viselkedésük, próbáljunk meg legalább egy rövid idősávot felszabadítani a munkanapból, hogy megnyugtassuk őket, ha éppen nem egy egymillió dolláros üzlet a tét – javasolja a szakértő.
Ugyanakkor nem minden sírás igényel teljes figyelmet, ráadásul a gyerekeknek is meg kell tanulniuk az önmegnyugtatást. A szakemberek azt tanácsolják, hogy próbáljuk határokat meghúzni – mind a gyerekek, mind a munkáltatónk irányába – mondja Dr. Clark.
Tudassuk a gyerekekkel és a feletteseinkkel is, hogy milyen órákban állunk rendelkezésre számukra, és hogy előfordulhat, hogy több megértésre és rugalmasságra lesz szükségünk.
(A munkáltatóknak az enyhítő körülményeket és az egyedi eseteket tekintetbe kell venniük, bár erre sok cégnél nem állnak még készen.) A gyereknek valamilyen vizuális jelzés segítségével jelezhetjük, hogy ne zavarjanak, például egy zászlóval vagy táblával. Ez segíthet nekik megtanulni, hogy néha előfordulhat, hogy ki kell várni a sorukat, és hogy megvan az ideje annak is, amikor félbeszakíthatnak.
(Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu)
Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy előfizetői tartalmakhoz is hozzáférj!
