Bezzeg az én időmben, Hová álljanak a belgák, Mi, szemüvegesek, A tenger: néhány évtizeddel ezelőtt mindenki ismerte ezeket a regényeket, mert a szerzőjük, Fehér Klára a legnépszerűbb írók közé tartozott. Aki viszont manapság olvasni szeretne tőle, annak elsősorban antikváriumokban vagy a könyvtárakban érdemes keresgélnie. Vajon miért felejtődnek el valaha rendkívül kedvelt írók?
Amúltkoriban az egyik könyves oldalon belefutottam egy szavazásba, ahová az olvasók a kedvenc nyitómondataikat küldhették be. A ranglistán igen előkelő helyen végzett a következő indítás: „Hálóingben nem lehet iskolába menni.” A mondat láttán fülig szaladt a szám. Egyrészt azért, mert felismertem kamaszkorom egyik nagy kedvencét, a Bezzeg az én időmbent, másrészt azért, mert megörültem neki, hogy ezek szerint nemcsak én őrzöm jó emlékezetemben Fehér Klára műveit. Gyorsan elő is kerestem a saját példányomat, és újból belevetettem magam Horváth Kati kalandjaiba. Vele izgultam, amikor moziengedélyt kért az igazgatótól, puskát gyártott a tanítványának, fel-leszerelte egy kapualjban a télikabátja szőrmegallérját, megismerkedett a filmgyárban Agamemnón egyik harcosával, Beethoven-hangversenyre ment a Zeneakadémia helyett egy lemezboltba a szerelmével, és vele bánkódtam, amikor a fiút elsodorta mellőle a világháború.
Ez a könyv, a szerző többi, hasonlóképpen „lányregény” műfajba sorolt, és a pöttyös sorozatban megjelent írásával együtt végigkísérte a gyerekkoromat, míg a férjem polcán az inkább a fiúkat célba vevő sci-fije, A földrengések szigete állt ott. Az eredeti példányaink az idők folyamán sajnos elkallódtak, végül a könyvmentők valamelyik szekeréről sikerült beszereznünk a mostaniakat, mert ha körülnézünk az online könyváruházakban, Fehér Klára néhány ifjúsági regénye elérhető ugyan modern kiadásban is, többségük azonban csak antikváriumoktól rendelhető meg.
