Ha az ember végigsétál az amszterdami Nieuwe Vaart partján a városközpont felé, jobb kéz felől szépen helyreállított, jellegzetesen holland külsejű, emeletes épületek sorakoznak, tisztára pucolt, terrakotta téglafalakkal, fehérre festett ablakkeretekkel, élénkvörös zsalugáterekkel. Akad közöttük lakóház, méregdrága butikhotel, étterem, de itt áll az az egykori hajóépítő műhely is, ahol az emléktábla felirata szerint 1697. augusztus 30. és 1698. január 15. között Nagy Péter cár dolgozott hajóácsként. A másik oldalon ott húzódik maga a 17. században kialakított csatorna, sötétzöld vizén olykor végigsiklik egy-egy motorcsónak a Rijnkanaal felé. Keskeny híd vezet át rajta, és ennek a lábánál ott lebeg egy kicsi, csupa virág mesterséges sziget. A neve is csak ennyi: t’ Yland, a sziget.
„Soha semmi nem válik valóságossá mindaddig, amíg meg nem tapasztaljuk.” (John Keats) A Nők Lapja 2020/37. számának Ecce Homo rovata.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
