A görög mitológiában Írisz volt a szivárvány istennője. Az eredeti görög szó, az írisz szivárványt jelent. Ez a csodálatos virágú nemzetség méltán kapta ezt a nevet, hiszen az íriszek, vagyis más szóval a nőszirmok valóban a szivárvány minden színében díszlenek, sőt még feketében is.
Az írisz gyönyörű növény, az Írisz mint női keresztnév is meghonosodott. Nálunk őszi névnapja szeptember 22-én van, ami arra emlékeztet, hogy ilyenkor már a talajban kell lennie a rizómáinak, vagyis gyöktörzseinek, hogy jól megeredjenek, és tavasszal pazar virágzással örvendeztessenek meg bennünket. Az íriszek szaporítóképleteit, vagyis gyöktörzseit faiskolai árudákból, kertészetekből és webáruházakból egyaránt beszerezhetjük. A többszázféle nősziromfajnak sok ezer nemesített fajtáját forgalmazzák világszerte. A legtöbb íriszfaj szereti a közvetlen napfényt. Árnyékban nem virágzik megfelelően. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, tápdús és laza. A nehéz, agyagos talajtípust lazíthatjuk homokkal és komposzttal. A rendszeres virágzáshoz a kálium és a foszfor tápelemek a legfontosabbak, ilyen tápsót, tápoldatot válasszunk, főleg a balkonon, erkélyen tartott nőszirmok esetén. Márciustól júniusig kéthetente tápoldatozzunk. Ha a nitrogén van túlsúlyban, akkor a levelek óriásira nőnek, de elmaradhat a virágzás, erre feltétlenül figyeljünk. Az írisz rizómáit sekélyen ültetjük, két-három centiméterre a talaj felszíne alá. Ám tudnunk kell, hogy mélyen gyökeresedik, ezért ha dézsába vagy cserépbe ültetjük, akkor nagy méretű edényt válasszunk, hogy a gyökérzete megfelelően kifejlődhessen. Tőosztással szaporítjuk augusztus végén, szeptember elején. Ekkor van az optimális ültetési ideje is.
