Unod, ha azt kérik tőled, hogy a nő és a bor témájában beszélj?
Attól függ, hogyan teszik fel a kérdést. Szerintem a téma kimeríthetetlen. A nőknek a borral sok dolguk van, és a bornak is a nőkkel. A nők készítik, használják és vásárolják is a bort, és ez egy fontos reláció. Akkor unalmas kicsit a kérdés, ha úgy tesszük fel, hogy dolgozhat-e egy nő a borágazatban? Hála az égnek, ezen már túllendültünk. Húsz éve ez egy két lábon álló kérdés volt, és ma sem unalmas, inkább azt mondanám, már kevésbé aktuális.
Mindig azt szoktam mondani, hogy nem attól jó vagy rossz egy bor vagy egy kombináció, mert nő készíti. A nők talán kicsit máshova helyezik a hangsúlyokat, más részletekre figyelünk. De ebben sem lehet általánosítani, hiszen nagyon sokféle személyiségek vagyunk. Olyan sokszínű női és férfi karakterek vannak, hogy ez már nem igazán számít. Egy kicsit színesebbé vált az élet, már nem az határozza meg az embereket, hogy férfiak vagy nők, sokkal inkább a habitusuk.
 
Fel tudod idézni az első borélményedet?
Emlékszem az alap borélményre, ami a gyerekkoromhoz köthető, amikor nagypapámmal préseltük a szőlőt a kis kosaras préssel, és rettentő savanyú íze volt a mustnak. Ez az otthoni emlék. De arra is emlékszem, amikor megnyílt előttem a borvilág: Egerben jártam középiskolába, de az igazi mérföldkő az volt számomra, amikor egyetemi borklubot csináltam. A legelső kóstolón a borvirag.hu jött el és tartott kóstolót. Salánki családi borokat kóstoltunk, és talán Heimannt. A Heimann Cervaes – akkor még így hívták – nekem meghatározó bor volt. Ott megváltozott minden, amit addig a borokról gondoltam. 
 
Hogyan alakult a pályafutásod a borral?
Eger mellől származom, félig-meddig egri lányka tudattal mentem egyetemre Győrbe, és ott kezdtem el egy egyetemi borklubot építeni. Nagyon tetszett a minőségi borkultúra világa. A második kóstolót már a Bortársaság győri üzletével csináltuk, akik utána fel is kértek üzletvezetőnek, és ott el is mélyült a bor iránti szerelmem. A lányom születése után, 2007-ben elkezdtem nagyon komolyan mögé tenni a tanulmányokat és a tudást, elkezdtem egy nemzetközi rendszerben tanulni a borokról, először Magyarországon, majd Londonban, végül mindenfele a világban. 2007 óta viszem a saját tanácsadó cégemet, de voltam közben borászatnál vezérigazgató, és három éve a Lidl és a Danubius szállodacsoport borstratégiai tanácsadója is vagyok. Emellett a Metropolian Egyetemen tanítok, és a Magistratus tagja vagyok.
 
A borral kapcsolatban mit jelent tanácsadónak lenni?
Alapvetően háromféle dologgal foglalkozom: borászatműködési stratégiával, azaz üzletfejlesztéssel, márkaépítéssel, emellett házasításokkal, borleírásokkal, és mostanában elkezdtünk pályázatokat is írni a csapatommal.
 
Apropó márkaépítés. Nagyon klassz kinézetű borokkal vannak tele az üzletláncok. Te hogyan látod, mennyire fontos ez egy bornál?
Nagyon fontos, hiszen először a szemünkkel vásárolunk. A palacknak üzenete van, és ez egy gyors és könnyű kapcsolódási pont. Fontos, hogy egyensúlyban legyen a bor beltartalma és külseje, mert ha ez így van, és azt kapjuk, ami a palack ígérete volt, akkor elégedettek leszünk. Jól értelmezhető, egyértelmű üzeneteket kell a fogyasztó felé eljuttatni. Egyébként ezt sok borászat nagyon különbözőképpen gondolja, és nemzetközi szinten, piaconként is nagyon változik, hogy elsősorban mit szeretnének megtudni a fogyasztók a borral kapcsolatban.
 
Sokat forogsz nemzetközi boros körökben, úgyhogy te biztosan tudod: a magyar bor, amit sokan világhírűnek gondolunk, mennyire ismert határainkon túl?
Ha a nemzetközi átlagfogyasztóról beszélünk, akkor nem túlzás kijelenteni, hogy nem tud a magyar borról. Kivéve esetleg a Tokajiról, de ha átlagfogyasztóról beszélünk, akkor nem valószínű az sem. Ha Nebraskában megkérdezünk egy utcai járókelőt, hogy említsen egy magyar bort, akkor jó eséllyel nem fog tudni válaszolni. De azt tudni fogja, hogy van olasz vagy francia bor.
 
Mi viszont tudjuk, hogy milyen jó bor a Tokaji Aszú, te mit gondolsz róla?
Végtelenül különleges, fantasztikus, egyedi ital, amire valóban büszkék lehetünk.

De minden olvasó tegye fel magának őszintén a kérdést, hogy mikor ivott, vagy mikor vásárolt magának utoljára Tokaji Aszút. Ez a nehézsége a Tokajinak, hogy nagyon különleges, nagyon finom, de nagyon keveset kerül az asztalra.