Megelőzés
A legjobb a dolgok elébe menni, és olyan tanácsokkal ellátni a kicsiket, amiket a mindennapokban is hasznosítani tudnak:
A szülői tükörkép
A példamutatás mindennél fontosabb: ha ti mindig igyekeztek pozitívan viselkedni a környezetetekben élőkkel, gyakran használjátok a kérem és köszönöm szavakat, azzal a gyerekeket is hasznos „útravalóval” látjátok el.
„Én vagyok az, aki…”
Ez egy játék, aminek az a célja, hogy a gyerekek tudatosítsák magukban, mitől egyediek ők. A mondat befejezése akárhogy hangozhat, például aki szeret énekelni, aki szívesen vigyáz a kisebb testvérére, aki ügyesen rajzol. Ez a pozitív gondolatmenet sokkal magabiztosabbá és tudatosabbá teszi a kicsiket, így bárki bármit mondjon rájuk, az sokkal könnyebben lepattan róluk és sokkal elfogadóbbak is lesznek.
Az olvasás ereje
Rengeteg olyan gyerekkönyv létezik, ami a különbözőség elfogadására fókuszál (például A szépség és a szörnyeteg). Érdemes ezekből olvasni a kisebbeknek, vagy akár, ha maguktól is szívesen vesznek regényt a kezükbe, akkor ilyen formán irányítani a nagyobbak érdeklődését. Minél inkább kiszélesítitek a látókörüket a világra és az emberekre, annál inkább érzékenyek lesznek a körülöttük élőkre.
Ha megtörtént a baj
Megesik, hogy a kisgyerekek gúnyolódás tárgyává válnak, vagy tréfa áldozatául esnek, ilyenkor az alábbi tanácsokat érdemes megfogadni:
Eddig, és ne tovább!
Készítsetek listát azokról a szavakról, kifejezésekről, amiket a csemetétek használhat, ha éppen bántják. Például a hagyj békén, az ez nem volt szép, elmondom anyukádnak, ne csináld ezt kifejezések remekül megfelelnek. Minél rövidebb és tömörebb a mondanivaló, annál valószínűbb, hogy hatásossá válik a szóbeli agresszió esetén. Különösen, ha a fellépés is határozott hozzá – ehhez praktikus segítséget nyújt a fenti második pont.
Gyakorlás a siker kulcsa
A szerepjáték remek módja annak, hogy a gyerek képes legyen megbirkózni a kihívásokkal, sőt, arra is jó, hogy fogékonyabbak legyenek az empátiára. Készítsetek különböző forgatókönyveket és addig gyakoroljátok, hogy mit tegyenek ezekben a szituációban, amíg magabiztosan nem kezelik a helyzetet.
Mi volt ma a suliban?
Így hangzik a rettegett kérdés, amire a gyerekek utálnak válaszolni, de ez is egy módja annak, hogy segítsetek nekik megbirkózni a problémákkal. Használjatok nyugodt, barátságos hangsúlyt, hogy ne féljenek elmondani, ha valami nincs rendben. Amennyiben biztonságban érzik magukat, a gyerekek könnyen kitárulkoznak, ha pedig a segítő szándékot is érzékelik, a problémáikat is könnyebben meg tudják oldani – és itt nem számít, hogy 6 vagy 16 éves lurkóról van-e szó.
Akcióba lépni
Amikor már a cselekvésen van a hangsúly:
Határozott fellépésben az erő
Aki fellép a kihívóival szemben, és nem tűri passzívan a bántalmazást, az jó esetben nyertesként jön ki egy efféle szituációból. Nem azt mondjuk, hogy buzdítsátok verekedésre a kicsiket, nagyobbakat – közhely, de az erőszak tényleg nem megoldás –, sokkal inkább arra célzunk, hogy biztassátok a szóbeli visszavágásra őket, akár saját maguk, akár mások védelméről van szó. Lényegesen nagyobb erő van ebben, mint azt bárki gondolná, hiszen valaki, aki meg tudja védeni magát szavakkal, a későbbiekben nem jelent kihívást.
Szülők a tettek mezején
Ha a gyerekek vonakodnak fellépni a saját maguk érdekében, akkor a tiétek a felelősség, hogy beszéljetek az osztályfőnökkel, a tanárokkal, esetleg a másik gyerek szüleivel, illetve az is, hogy utána nyomon kövessétek, milyen intézkedéseket hoztak ez ügyben. Érdemes kérni iskolán kívüli segítséget is, egy családterapeuta vagy gyerekpszichológus sokat segíthet ilyen helyzetben.
Fotó: Thinkstock
