Agatha Christie kétségtelenül a krimik királynője, a Guinness Rekordok Könyve szerint William Shakespeare művei és a Biblia után az ő könyveit adták ki a harmadik legnagyobb példányszámban az egész világon. Ha azt mondjuk, Agatha Christie, a legtöbbünknek Hercule Poirot, a belga származású magándetektív jut eszünkbe, akinek karakterét sokan sokféleképpen megformálták már tévében és moziban egyaránt, 2017 óta pedig a színpadon is. Az amerikai drámaíró és színházi rendező, Ken Ludwig készítette el ugyanis 2017-ben a regény színpadi változatát, ami most végre Magyarországra is megérkezett, mégpedig a Thália színház színpadára, olyan látványos színpadképpel, hogy olyat kőszínházban még nemigen láthattunk.
Krimirajongóknak kötelező!
Jómagam, ha színházról van szó, nem vagyok a habkönnyű előadások rajongója, ha gondtalanul akarok szórakozni, akkor általában filmet választok erre a célra. A krimiket és főleg a krimisorozatokat viszont imádom: legyen súlyos, skandináv darab (a svéd-dán Híd, a dán Egy gyilkos ügy és az izlandi Trapped – Csapdába ejtve hatalmas kedvenceim), amerikai nyomozós (CSI: Helyszínelők mindörökké), borongós brit (Happy Valley, Luther, a River mind remek), hogy a műfaj alapjairól, a Columbóról, Sherlock Holmesról és Poirot-ról ne is beszéljünk. Én vagyok az, aki még a Rex felügyelőt is imádta, egy ideális világban lehet, hogy a mutáns Marvel-hős, Jessica Jones magánnyomozó szeretnék lenni, annak traumatikus múltja nélkül. De hagyjuk a képregényeket, vissza a színházhoz! Valahogy mégiscsak elkeveredtem a Thália színházba egy könnyed szórakozásra, de hát a Gyilkosság az Orient Expresszen mégiscsak egy Poirot történet, nagy baj nem történhet, gondoltam. És nem is történt, sőt olyan látvánnyal szembesültem, amire még az akciófilm rajongók is elégedetten csettintenek egyet.
A parádés látvány kulisszatitkai
Szirtes Tamás rendezése a Ken Ludwig által elkészített változatot követi néhány apróbb változtatással: néhány kevésbé fontos szereplő kimaradt, az ellenszenves műkincskereskedő üzletembert, Mr. Ratchettet (vigyázat, ha nem ismernéd a történetet, SPOILER következik!) pedig nem tizenkét késszúrással, hanem nyolccal gyilkolják meg. A csavaros eset, a furcsa szereplők teremtette feszültség és a zseniálisan megoldott rejtély ettől még ugyanaz, megspékelve olyan színpadi látvánnyal, amilyet itthon még nem láttunk – így azoknak is ad pluszt a történet, akik esetleg sopánkodnak az elveszített szereplők miatt.
Hercule Poirot-t egyébként Szervét Tibor alakítja, aki egy kicsit professzoros, kifinomult úriemberbe viszi a karaktert,
a többieket pedig Gubás Gabi, Tóth Eszter, Szabó Erika, Pindroch Csaba, Vida Péter, Mentes Júlia Virginia, Mórocz Adrienn, Mózes András, Ember Márk és Tamási Zoltán – illetve a csodás Molnár Piroska és Udvarias Anna, akik felváltva alakítják ugyanazt a szerepet. 3D-s moziélményt kapunk egy olyan vonat díszletével, amely valójában nem is díszlet, hanem egy gigantikus LED téglatest,
így a díszlet valójában ott sincs, mégis elhisszük, hogy fényűző vonat zakatol szemeink előtt. Az art director Emil Goodman volt, a látványért a Freelusion felelt, amelynek művészeti igazgatója, Papp Tímea táncos és koreográfus pedig a mozgás- és látványtervezője is volt a darabnak. Hogy hogyan jutottak odáig, hogy egy ilyen újszerű megoldást alkalmazzanak, arról Papp Tímeát faggattam az előadás szünetében:
„Szirtes Tamással koreográfusként 20 évvel ezelőtt dolgoztam a Madách színházban, a Chicago volt az első közös munkánk. Aztán jött nálam a vetítéssel kombinált tánc, mint műfaj (a Freelusion előadási a Britain’s Got Talent és az America’s Got Talent című tehetségkutatókban is hatalmas sikert arattak – a szerk.), és mára látvány és koncept designerként is dolgozom, nem csak mint rendező – mesél Papp Timi a közös munkáról. – Látva a munkásságomat és a Freelusion munkáit, Szirtes Tamás felkért bennünket a látvány megálmodására és megvalósítására, hogy megvalósítsuk a fejében lévő víziót.”
A munka sokáig tartott, 2019 áprilisa óta dolgoztak a darabon, amelyet végül 2020. február 1-jén kezdtek próbálni a színészek.
Papp Timea és Emil Goodman (Fotó: Kállai-Tóth Anett)
„Akkorra már az animáció 90%-a kész volt – mondja Timi. – Az alapötlet, a hasáb a rendező ötlete volt, a szerkezet kidolgozása, annak összes részletével a szcenikus Német Tibor munkája. Elképesztő szakember, mérnök, aki mindent átlát, igazi színházi zseni. Egyébként ő a Thália műszaki igazgatója is.” Timitől azt is megtudtam, hogy noha ez fel sem merül a nézőben, a hasábnak, vagyis vonatnak van egy oldala, amit soha nem látunk, illetve, hogy különböző fiókok csúsznak ki a hasábból. Izgalmas részletek ezek, de bevallom, a látvány annyira erőteljes élőben, hogy igazából el sem tudtam képzelni ezt az egészet, hiszen én az elegáns és nagyon díszes Orient Expresszt láttam, illetve annak utasait, az ablakban elsuhanó téli tájat, nem pedig holmi hasábot – és ez így is van rendjén, hiszen mindez az illúzió része, és mi másért menne az ember egy ilyen különleges darabra.
(Kiemelt kép: Szervét Tibor és Pindroch Csaba a Gyilkosság az Orient Expresszen c. előadásban. Forrás: Thália Színház)
