Mi történt?

Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást.

Miért fontos?

Egy olyan ritka fosszíliával lettünk gazdagabbak, amelyet Magyarországon még soha nem találtak. De nem csak ezért különleges ez a lelet: a kutatók szerint ezek a dinótojások a madárszerű dinoszauruszok európai elterjedéséről alkotott képet is megváltoztathatják.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Hol kerültek elő a tojások?
• Hogy néznek ki?
• Mi a jelentősége ezeknek a maradványoknak?

Az Ősi Attila által vezetett iharkúti ásatásokon előkerült egy pár centiméter hosszú, rendkívül töredékes, ovális alakú, különös felülettel rendelkező lelet. Bármilyen aprónak és töredékesnek tűnt is, annál értékesebbnek bizonyult ez a maradvány, hiszen mára kiderült, hogy nem másról van szó, mint egy fosszilis dinoszaurusztojásról, amelyhez hasonlót még nem találtak Magyarországon – adta hírül a Magyar Tudományos Akadémia.
Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, miért egészen különlegesek ezek a tojások, egy másik kutatócsoport aprólékos munkájára is szükség volt.

A magyar dinótojások

– Az iharkúti lelőhelyről az ásatások során több ezer késő krétakori, vagyis nagyjából 85 millió éves fosszilis tojáshéjtöredék került ki. Ezek alaktani, mikroszerkezeti és elemösszetételi vizsgálatának látott neki öt évvel ezelőtt munkatársaival Prondvai Edina, az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport tagja. A kutatóknak sikerült cáfolniuk egy korábban népszerű elméletet, amely szerint a leletek között előforduló leggyakoribb tojáshéjtípus, mely számos más európai lelőhelyen is előfordul, kihalt, gekkószerű gyíkoktól származik. Kiderült ugyanis, hogy a héjdarabok hasonlósága a mai gekkótojásokhoz – a szó valódi és átvitt értelmében is – felszínes, szerkezetük sokkal inkább arra utal, hogy kis termetű, ragadozó dinoszauruszoktól, úgynevezett maniraptoráktól származtak – tudjuk meg az MTA közleményéből.

Prondvaiék 2020 elején megjelent publikációjában kristályszerkezeti vizsgálatokkal minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy nem csak az iharkúti, de az egész késő krétakori európai szigetvilágban elterjedt és gekkótojáshéjnak gondolt leletek is madárszerű dinoszauruszok vagy akár már valódi madarak tojásaihoz tartoztak. Az ilyen jellegű fosszilis tojáshéjakat ezért a tudományos néven Pseudogeckoolithusként (értsd: álgekkótojáskő) ismert tojáshéjtípusba sorolták. Ezeknek a vizsgálatoknak a nyomán derült ki, hogy Ősi Attiláék apró, ovális fosszíliája különlegesebb, mint gondolták.

– Így döbbentünk rá, hogy ezzel a jelentéktelennek tűnő lelettel nem mást tartunk a kezünkben, mint az első, Magyarországról előkerült fosszilis dinoszaurusztojást

 – nyilatkozza Prondvai Edina, hozzátéve, hogy microCT-felvételek alapján a részleges tojásban sajnos nincsenek embrionális csontmaradványok. A lelet javát a belsejét kitöltő üledékes kőzet alkotja, így csak a felületén tapadó, repedezett héjmaradványok igazolják az eredetét.
Ugyan a dinótojás szó hallatán mindenki egy görögdinnye méretű tojásra számítana, a varjútojás méretű első magyar példány mégsem okozott csalódást a kutatóknak: – A tény, hogy egy ennyire pici tojás maniraptora dinoszaurusztól származott, és hogy a mérete ellenére megőrződött, már önmagában is rendkívül érdekes. A héjtöredékek gyakoriságával együtt ez arra utal, hogy ezek az állatok az egykori folyópart közelében és – talán – telepesen fészkeltek. Ezek az eredmények nem csupán új megvilágításba helyezik a madárszerű dinoszauruszok késő krétakori európai elterjedéséről alkotott nézeteinket, de felhívják a figyelmet az ilyen apró, töredékes leletek tudományos jelentőségére is – idézi a közlemény Prondvait.
Az első magyar dinoszaurusztojás a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításának részeként lesz megtekinthető.

(Kiemelt illusztráció: Getty Images)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!