Vasárnap volt, május hatodika. Se híre, se hamva még a két évvel később érkező koronavírusnak. Ültek a padon. Rózsika és Bálint.
– Tudja, miről híres ez a mai nap? – kérdezte Bálint.
Rózsika nem tudta. Bálint, úgy is, mint egykori lelkes bélyeggyűjtő, jó alkalmat látott arra, hogy Rózsikát elkápráztassa. Elmesélte. 178 éve, 1840-ben, e napon adták ki a világ első bélyegét. A penny blacknek becézett példányról Viktória királynő kedvezőbb, fiatalkori bal profilját láthatta a szerelmes feladó, majd a szerelmes címzett is – már ha a levelet megkapta. A bélyegek gyorsan meghódították a világot (szerelmes levelek…), nagy divat lett a gyűjtésük, a bélyeggyűjtemények meg, ugye, szerelmi csalétekül is szolgáltak. Ma viszont már hímzett, illatos, sőt személyes bélyegek is ragaszthatók a borítékra. Akár saját portréfotóval, nem kell ehhez királynak lenni.
Kis levegőt vett, majd folytatta: – Király! – mondhatnák erre a mostani fiatalok, akik már nemigen kíváncsiak bélyegekre, gyűjteményekre a pásztorötpercek nélkülük is, akár SMS-ben is megszervezhetők, „Megdumáltál” – elég ennyit válaszolni.
Rózsika a fejét ingatta, jelezvén, hogy fiatalon ő elütött a mostaniaktól, minden tekintetben.