A Hajnali háztetők nemcsak művészileg különleges film, hanem azért is, mert a női főszerepet a rendező Dömölky János felesége, Takács Katalin játszotta, és néhány pillanatra felbukkant benne akkor még csecsemő kisfiuk is. A ma már felnőtt és fotográfusként dolgozó Dömölky Dániel Szegő Andrásnak mesélt az édesanyjáról.

– Amikor felvetődött, hogy a csodás színésznőről, Takács Katalinról a fiaként te beszélnél, aki az egyik szeretett fotósunk vagy, az is felmerült, érdekes lenne, ha a te képeid szerepelnének a cikk mellett. Előbb tetszett neked az ötlet, aztán jelezted, hogy mégis jobban örülnél, ha valaki más fényképezne benneteket.
– Gondoltam, miért szalasszam el az alkalmat, hogy minket fotózzon valaki más, és neki kelljen azzal megküzdenie, hogy kihozza belőlünk a legjobbat. Profikkal dolgoztok, érdekelt, hogy akit megbíztok, kívülállóként milyennek lát minket, mit lát fontosnak bennünk, milyennek érzékeli a kapcsolatunkat.  Különösen, amikor kiderült, hogy Falus Kriszta lesz az.

– Azt tudod, hogy Krisztának a mamád a kedvenc színésznője? Valamelyik születésnapjára mindenki Kriszta kedvenceit hozta, de én lettem a győztes, mert Takács Katalinnal állítottam be hozzá.
– Ezt nem tudtam, de nagyon érdekes. Így fonódnak össze rejtett szálak az életben. Te biztosan többet is tudsz édesanyámról, mert már jóval korábban lettetek barátok, mint ahogyan én megszülettem.

– Azért sokkal többet nem tudok róla! Mindig éreztem valami rejtélyességet, szemérmességet benne. Talán ez a titokzatosság is tette ilyen nagy színésszé.
– Érdekes, mert számomra ő annyira nyitott, őszinte! Mindent látok rajta villanásokból is.

– Más a kódod hozzá. Te mikor fényképezted őt először?
– Hadd gondolkozzak… Persze, kérdés, hogy csak úgy magamnak, vagy megrendelésre.

– Bármelyik.
– Tizennégy-tizenöt éves koromban, úgy emlékszem, családi képhez.