Valami új, nálunk legalábbis az. Bécsben, Berlinben és sok más nyugat-európai városban már ismert és kedvelt lakhatási forma a cohousing, ahol nem a családi, baráti, érzelmi kapcsolat mentén szerveződnek egymás mellé a lakók. De a cél itt is az, hogy a közös élet minél jobb legyen. Figyelem: nem csak fiataloknak…!
Adri szobájában nagy íróasztal, mellette ágy, éjjeliszekrény, kislámpa, néhány kép – béke és nyugalom alkonyi fényben. Tamáshoz csak benézünk, nem akarunk ösvényt vágni a gitártok, az ágy és a dobozai között. Viki ajtajában földbe gyökerezik a lábunk: ilyen sok holmi ekkora rendben? Talán Buddhának köszönhető, akinek szobra az ágy fejénél vigyázza a teret. Nándi egyelőre néhány dobozzal és egy új matraccal képviselteti magát. A toronyszoba lakója, Annamária szintén nem tűnik a tárgyak rabjának: hatalmas matraca van, íróasztala is, de a tér nagy része szabad.
Lehetne ez egy nagycsaládnál tett látogatás jegyzőkönyve, csakhogy nem az. A Csík5 nevű lakásközösségben öt fiatal – 29–38 éves – él együtt, egy nálunk még kevésbé ismert, de a világ más részein gyakori modellben. Cohousing a neve, de a magyar példák többségére jobban illik az előbb már használt lakásközösség kifejezés.
Jó, de miért nem hívjuk egyszerűen közös albérletnek? És miben más, mint egy kollégium vagy a rossz emlékű társbérletek? Egyáltalán: mi az a cohousing?
– A cohousing olyan lakhatási forma, ahol privát és megosztott közösségi terek is vannak. A lakók együtt, demokratikusan hozzák meg a szabályokat, és közösen döntik el, mire és hogyan használják a közös tereket – kezdi a magyarázatot Babos Annamária, aki két szempontból is ideális válaszadó a témában. Egyfelől évek óta lakásközösségben él, másfelől építészként ebből a témából írja a doktori dolgozatát. – A mozgalom első hulláma a hatvanas évekre tehető, akkoriban alakultak ki Dániában, az USA-ban, Ausztráliában az első cohousingmegoldások. Hogy miért? Mert addigra már jellemzően megszűnt a nagycsaládos együttélés, terjedt az atomizált családmodell, és az emberek új támogató közeget akartak maguk körül tudni. Zömében kis beépítettségű, sorházas, családi házas részeken jöttek ezek létre, ahol mindenkinek megvolt a maga kis háza, kertje, de azonfelül volt közös kert és közösségi ház is. A cohousing második hulláma a kilencvenes években indult, abban már a nagyvárosi modellek kaptak nagyobb hangsúlyt. 2010 óta sok ilyen ház épült Bécsben, Berlinben, Zürichben és másutt.