A régiek a betegségekről úgy tartották, hogy azokat ártó szellemlények, démonok okozzák, a testet működtető energiák közé valami sötét, ártó erő keveredett – és ez nyilvánul meg fájdalomban, sebben, betegségben. Ezért teljesen érthető, hogy a gyógyulást is úgy képzelték el, hogy a túlsúlyba jutott sötét energiákat a Fényből származó, azt képviselő erőknek kell elűzniük. Az ókori Egyiptomban, Hellászban, Rómában hittek benne, hogy egészségünk visszanyerését igazából mindig valamilyen szellemi létformának, istennek vagy istennőnek – a keresztény középkorban: szenteknek, angyaloknak – köszönhetjük. Ha azt hinnénk, hogy felsőbb világokból származó lényekkel ma már nem lehet találkozni, mert ilyen csak a mitikus korokban vagy a nagyon mélyen hívő emberek körében fordulhat elő – nos, tévednénk. Ma is előfordul, hogy ahol a földi orvosok már nem tudnak segíteni, ott a „mennyei doktorok” sikeresen közbelépnek.

Gyógyító mesélés Hórusz-táblával

Minden idők egyik legszebb természetfeletti gyógyulásaként emlegetik azt, amikor Ízisz istennő csecsemő fiát, Hóruszt Thot isten kúrálta ki a skorpióméreg okozta lázból. A gyermeket a sivatagban csípte meg egy óriásskorpió, és már haldoklott, amikor anyja kétségbeesetten a Naphoz fohászkodott. A könyörgést meghallotta a napbárkában utazó Thot. A Nap megállt, az idő nem ment tovább egy darabig, míg az istenek orvosa le nem szállt belőle a Földre. Thot kézbe vette a gyermeket, és érintésével kiűzte belőle a skorpió mérgét.

Az anya, Ízisz istennő boldogsága határtalan volt. El is határozta: ezt a történetet felírja egy agyagtáblára, és ettől kezdve, ha egy egyiptomi kisgyerek belázasodott, úgy kezelték, hogy felolvasták neki mindezeket. Azt mondják, ez egy igen eredményes módszer volt – ezért a fáraók korában minden család tartott otthon úgynevezett Hórusz-táblát, melyen a fenti történet volt olvasható. Mindezt azért meséltük el, mert napjainkban egy édesanya, Gabi hasonló „csodát” élt át. Négyéves kislánya egy nyaraláson súlyos gyomorfertőzést szedett össze, és olyan rosszul volt, hogy azonnal kórházba kellett vinni. A mentőautóban infúzióra kapcsolták, de a kiszáradás addigra már életveszélyes állapotot idézett elő.

Gyermekbiblia a mentőautóban

„Ott ültem a mentőkocsiban Emese mellett, fogtam a jéghideg kezecskéjét, és próbáltam nem sírni, mert szegénykém ekkor rövid időre magához tért” – meséli most is könnyek között Gabi. – Már nem tudtam mit kitalálni, imádkoztam, meditáltam érte, de láttam az EKG-monitoron, hogy lassul a kis szíve. Kétségbeesésemben vagy tehetetlenségemben, de fennhangon felkiáltottam: kicsim, szeretnél mesét? És mivel bólintott, hiszen este is mindig mesélek neki, elővettem a gyermekbibliát, és felolvastam azt a történetet, amikor Jézus meggyógyította a római katona kislányát…”

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2016/4. számának 39. oldalán találjátok.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock