Szerintem ruhát venni baromi nehéz

Mondjuk nyilván ebben vastagon benne van az is, hogy az alakommal tudna mit kezdeni egy személyi edző, és itt most nem az izomépítésre, inkább a szálkásításra gondolok. Idén nyárra volt két szép ruhám – egyszerre vettem őket, teljesen váratlanul, hatalmas örömömre. Egyik nap a férjemnek mondtam is, hogy jaj, mosnom kell, mert a munkába menős […]

Mondjuk nyilván ebben vastagon benne van az is, hogy az alakommal tudna mit kezdeni egy személyi edző, és itt most nem az izomépítésre, inkább a szálkásításra gondolok.

Idén nyárra volt két szép ruhám – egyszerre vettem őket, teljesen váratlanul, hatalmas örömömre. Egyik nap a férjemnek mondtam is, hogy jaj, mosnom kell, mert a munkába menős ruháim mind a szennyesben vannak. Mire közölte, hogy „jó, siess, mert ha nem ezekben mész be, szerintem meg sem ismernek a kollegáid”. Hahaha.

Nem sajnáltatni szeretném magam, vagy azt állítani, az anyagai lehetőségeinkbe nem férne bele több ruha. Nem, itt inkább a ruhabeszerzésre fordítható idővel van probléma.

Tapasztalataim szerint ugyanis azoknak vannak jó cuccaik, akik vagy az internetről rendelnek, bevált helyekről, ismerve pontosan a méreteiket, hogy ne kelljen állandóan visszaküldözgetni a kiválasztott darabokat. Vagy akik hetente beugranak a hazai üzletekbe, és alaposan körülnéznek, becsülettel próbálnak, és meg is veszik azt, ami tetszik nekik.

Nekem ezzel az életformával az a problémám, hogy ha még el is határozom, hogy ezen a héten bemegyek egy bevásárlóközpontba körülnézni, biztos, hogy közbejön egy hívás a fogorvostól, hogy előbb kéne odamennünk a gyerekekkel, vagy egy cikk, amit még gyorsan be kéne fejeznem. Így végül négy hét múlva megyek be.

Amikor már ott vagyok, első körben a ruhák anyagának minőségén szoktam kiakadni. Természetes anyagból készült darabokra már csak ásatások során találni? Az általános az izzadós, tapadós műanyag. Miért? Én ezt fel nem foghatom. A másik, amin elbukik a vásárlásom, hogy ha bénán áll például a hajam, akkor lehet bármennyire is rám szabott a ruha, képtelen vagyok elvonatkoztatni az összképtől. A harmadik pedig az „áh, majd legközelebb megveszem, most nincs kedvem sorban állni” illetve a „nem is kell nekem ruha, átmegyek inkább a gyerekosztályra” végszó. Mindkettő hatalmas tévedés, és ezt üzenem minden hasonlóan monologizáló anyának. Új cuccokra igenis szükségünk van nekünk is, és ami tetszik és jól áll, azt azonnal meg kell venni, mert soha többé nem bukkan fel a polcokon! Szóval, a divathetek tombolnak éppen – például New Yorkban –, úgyhogy ez alkalomból itt az ideje becserkészni egy remek őszi darabot, és nem elbukni közben sem az első, sem a második, sem a harmadik ponton…

Szigeti Hajni