Szinte mindannyian hadilábon állunk az idővel, hol siettetnénk, hol megállítanánk, attól függően, éppen mit csinálunk. Pedig az idő a szinkront, az összehangoltságot is jelenti, azt, hogy az év, az évszak, a nap és az óra összhangban van a csillagok állásával, a természettel, és ezáltal összhangban vagyunk egymással. Csodálatos összehangoltság ez, reggel szinte egyszerre indulunk el, mint a hangyák. Hiszen ha azt beszéljük meg, hogy reggel nyolckor találkozunk, akkor mindenki tudja, hogy mikorra gondolok, és már néhány perc késés is gondot okozhat a vonatok csatlakozásánál például. Ilyenkor tűnik fel, mennyire nagyszerű emberi találmány az óra, hiszen nélküle az idő valami észrevétlenül csordogáló folyam lenne, amelyben nem lehet kijelölni a pillanatot. A mérőeszköz viszont láthatóvá teszi az idő múlását, és ezért sokszor szorongásaink forrása. De így biztosítjuk, hogy mindenki tudja, mikor hol kell lennie, enélkül összeomlana együttélésünk bonyolult rendszere.
Ebben az a csodálatos, hogy akár másképp is megegyezhetünk az időről, mint eddig. Most például október 25-étől a reggel nyolc órát reggel hétnek nevezzük majd, hiszen visszatérünk a téli időszámításra. Vasárnap hajnali háromkor az óra mutatója kettőre kattan vissza. Lehet, hogy utoljára kattan ekkorát, persze csak akkor, ha végül a téli időszámítás mellett döntünk. Az Európai Parlament 2019-ben ugyanis szavazott arról a javaslatról, amely 2021-től megszüntetné a téli és nyári időszámítás közötti egyórás váltást. Kiderült, hogy ma már mindez nem jár akkora gazdasági haszonnal, akkora energiamegtakarítással, mint amekkora kárt okoz. Létezik ugyanis egy belső ritmusunk, egy belső óránk is, amelyet a külső órával ellentétben nem lehet átállítani, és amikor egy teljes óra a tét, akkor azt az emberek közel fele nehezen viseli. Felborul az alvásébrenlét ritmusa, ettől keringési nehézségek alakulnak ki, csökken a munkavégző képességünk, több lesz a baleset. Különösen a gyerekek belső óráját lehet nehezen átállítani egyik napról a másikra.
Mi még nem döntöttünk abban, hogy a nyári vagy a téli időszámítást állandósítjuk-e, melyiket szeretnénk inkább, és a kérdés nem is olyan könnyű, mert mindkettő mellett és ellen is szólnak érvek. Ha lesz még egy utolsó átállítás, akkor jövő tavasszal elveszítjük azt az egy órát, amelyet most megnyerünk.