Monspart Éva a Nők Lapja történelmének része, hiszen hosszú éveken át volt lapunk újságírója. Az otthonteremtés, a hétköznapok praktikáinak tudója, nem véletlen, hogy ebben a témában több könyvet írt, és ott volt a Praktika Magazin alapítói között is. Fia, Ungváry Krisztián ismert történész.
– Ebben a rovatban ilyet még nem kérdeztünk, de most idekívánkozik: milyen szerepet játszott a gyerekkorában a Nők Lapja?
– Tudtam, hogy édesanyám ott dolgozik, és vele együtt a barátnői egy része is, akiket természetesen ismertem. Az is gyerekkori élmény, hogy bementünk hozzá a szerkesztőségbe, és az irodaházban járt páternoszter, ami egy gyereknek nagyon izgalmas.
– A lap súlyát, tekintélyét, rangját érzékelte valamennyire?
– Akkor még nem. Csak a rendszerváltás után derült ki, hogy valójában mennyire jelentős újság. Ma teljesen elképzelhetetlen, hogy egy lap egymillió példányban jelenjen meg, akkoriban ezt senki nem tartotta furcsának. A szocialista tervgazdaságban az újságnak is megvolt a helye, ezért az olvasottságának nem is kellett volna összefüggésben állnia a tartalmával. De összefüggött, mert nagyon jó lap volt, már amennyire én meg tudom ítélni. Különösen a mai, elképesztően alacsony színvonalú bulvármédiával összevetve.
