A színész szerencsés, mert kijátszhatja magából a traumáit – vallja Törőcsik Franciska, aki legjobban a mély, tartalmas szerepekben érzi jól magát. Foglalkoztatja a világmindenség, szenvedélye a lakberendezés, és már óvatos: ha külföldön káromkodik, akkor biztosan a közelében horgászik egy magyar.
– Előre elnézést kérek, de muszáj megkérdeznem…
– Törőcsik Mari?
– Igen. De engem az érdekelne, volt-e már olyan interjúd, amikor nem hozták őt szóba.
– Igen, mostanában egyre többször. A legutóbbi négy-öt alkalommal már nem kérdezték meg, rokonok vagyunk-e. Nagy rajongója vagyok a művésznőnek, bárcsak a rokona lehetnék, de sajnos nem ez a helyzet. Egyébként sok névrokonunk van még a pályán.
– Az egyik közös filmetek, az Aurora Borealis után az Anonyma című kamaradarabban is olyan nőkkel foglalkoztál, akiket a háborúban megerőszakoltak a katonák. Mit tanultál ezekből a szerepekből?
– Látok egyfajta öntudatra ébredést, hogy az elmúlt években hangsúlyos lett a téma, ami sokáig tabusítva volt. Elolvastam például Pető Andrea könyvét, ő nagy szaktekintélynek számít a területen. Részletesen leírja – és megdöbbentő –, mennyire nincs kibeszélve a téma, pedig a mai napig létezik. Erről nem illett beszélni, így lehetséges, hogy máig minden ötödik magyar családban lappang egy történet, amiről csak homályosan lehet tudni, hogy volt valami a nagymamával. Polcz Alaine könyvében és Anonyma naplójában (Egy nő Berlinben – a szerk.) pedig az tűnt fel, milyen meglepő részletességgel írják le az erőszakot, emlékeznek egy gombra, vagy hogy a hátuk alatt hideg volt a föld. Azt gondolnánk, általában kiáltoznak és védekeznek a nők, ám az írásokból szembesültem azzal, hogy legtöbbször sokkos állapotban tűrik, ami történik velük.
– Hogy látod, a #metoo-kampány mennyire tisztította meg a zaklatásoktól a színészvilágot?
– Gyökereiben még nem változott meg a helyzet. De az biztos, hogy akinek hatalom van a kezében, jobban átgondolja, mit tesz, mert sok példát látunk arra, hogy, mint egy görög sorstragédiában, egy idő után, akár harminc év múlva, utoléri az embert.
– Szerinted esnek még ki csontvázak a szekrényből?
– Maradtak még, más kérdés, kiesnek-e, és ha igen, annak milyen hatása lesz. Mert kisebb puffanás után eddig szinte minden ment tovább a régiben.
– Te találkoztál ezzel? Valaki veled szemben visszaélt a hatalmával?
