Idős kollégám – tanítómesterem – tanácsa volt: akárhol járjak is a nagyvilágban, ha tehetem, nézzem meg a temetőket. Ott szinte mindent megtudhatok arról, hogyan élnek, miben hisznek, hogyan szeretnek és emlékeznek a helyiek.
Sokat tudott a temetőkről Kosztolányi Dezső. Tudta a legfontosabbat: nem befejeződik itt valami, hanem „valami, valami elkezdődik”. A világ legismertebb temetői az elmúlás gyásza helyett a halhatatlanságról mesélnek.
Élet a halál után – Párizs, Père-Lachaise
Itt nyugszik Abélard és Héloïse: 1804-ben, a sírkert kialakításakor Párizs prefektusa temettette ide a 11. században élt, a legyőzhetetlen szerelmet szimbolizáló párt. Magát a temetőt Napóleon álmodta meg, itt pihen a császár legendás szerelme, Walewska grófnő is. Hajdanán a Napkirály szentéletű gyóntatópapja emlékére emelt kis kápolna állt itt, a temető az ő nevét örökölte meg. Évente több százezren keresik fel a legendás sírokat, többek között a „kis veréb”, Édith Piaf és a viharos életű házaspár, Simone Signoret, a fantasztikus színésznő és a francia sanzonok feledhetetlen énekese, Yves Montand végső nyughelyét. Felidéződik itt Maria Callas csodálatos szopránja, és Bizet, Chopin dallamai is. A Magyarországon különösképpen népszerű Gilbert Bécaud sírját kis zongora díszíti. Az irodalomrajongók sem panaszkodhatnak: olyan óriások nyugszanak itt, mint La Fontaine, Molière, Balzac, Proust vagy Apollinaire. És szegény Oscar Wilde, ő még itt sem lelhetett nyugalomra! Üvegfallal kellett a sírját elkeríteni, hogy megvédjék a rajongók csókjaitól. A leglátogatottabb sírok egyike a huszonhét évesen Párizsban elhunyt Jim Morrisoné, aki az úgynevezett 27-esek szomorú klubjának egyik legismertebb tagja, Janis Joplin és Kurt Cobain társaságában: világhírű művészek, akik életük virágjában lettek öngyilkosok vagy tragikus baleset áldozatai. Felsorolni amúgy lehetetlen a Père-Lachaise-ben nyugvó összes híresség nevét, hiszen állítólag több mint egymillió ember alussza itt örök álmát, sokuk neve ma is él, és fényesen ragyog.