– Elfáradtál? – kérdezte az írót a felesége. Tizenegyre tervezték az álomvetítést. Nem örült volna, ha a férje már most, tíz előtt elaszik, de a biztonság kedvéért beállította az álomszkennert. Elővette a pizsamát, amelyet nyilvános alváshoz használtak, és megágyazott az erre a célra választott ágyneművel. Ügyelni kellett a részletekre: a stylist figyelmeztette őket, hogy egy sötét színű vagy netán Peppa malacos ágynemű megosztó lehet. Olyan ágyban kell aludniuk, amely kifejezi a magyar többség alvási szokásait, mindazonáltal jelzi a külvilág felé, hogy az író nem közönséges ember, hanem művész, akit lakókörnyezetében is ugyanaz a visszafogott igényesség jellemez, mint az írásaiban. Mindezeket figyelembe véve egy szürke, geometrikus mintás ágynemű mellett döntöttek, szokatlan, zöld lepedővel. A zöld a természetességre utal – magyarázta a stylist, aki a feleségnek egy térd fölötti, csónakkivágású hálóinget javasolt, amelyet alul diszkrét csipke szegélyezett. A nyilvános alváshoz használt helyiséget pasztellszínű párnákkal és családi fotókkal díszítették, az ágy elé pedig puha báránybőröket terítettek, jelzendő, hogy az erotika sem veszett ki teljesen az életükből.