Szorongó rosszkedvvel járom a várost. Hiába kelleti magát az őszi napsugár, fölöslegesen ragyogtatják ezerszínű leveleiket a Stefánia út óriás fái, eredménytelenül hívogatnak a kirakatok ruhakölteményei, én csak Vilit keresem. Néhány hete megdobbant a szívem, mert látni véltem. A járókelők nagy derültségére utána iramodtam, de tévedtem. Ma már nem szaladgálok, csak nagyon fáj, hogy megcsaltam, becsaptam, hűtlenül elhagytam Vilit. A füstöt okádó, betegen köhögő, förtelmes-sárga Wartburg kombit.
Kilencszáznyolcvannyolc tavaszán héttagú családunk körülülte a terebélyes ebédlőasztalt. Óriási hangzavarban született a döntés: meglepjük magunkat egy használt kocsival. Elvégre öt gyerek és két felnőtt buszozása, vonatozása drágább, mint a benzin. Csemetéim eleresztették a fantáziájukat. Krisztián a legújabb Hondákról és Opelekről tartott előadást, Kori és Noémi piros kocsiért kardoskodott, Zsófi és Panni NAAAGY autót akart. Életem párja elhomályosult tekintettel ült a vad lármában. Lelke képernyőjén megjelent hajdani Goldja, Zastavája – amíg nem vett feleségül, ilyen kocsikkal szaladgált szegény –, most viszont tudta, pénztárcája és családja létszáma határt szab vágyainak.
Vili rám kacsint
A Merkur használtautó-piacán azonnal kikezdett velem egy piszkossárga Wartburg kombi. Meglátott, és megriszálta magát. – Ide nézz, mekkora a csomagtartóm! Az egész család cuccát belém pakolhatod. A hátsó ülésemen elfér az öt gyereked! Hirtelen tört rám a szerelem. Nem vettem észre, hogy az oldalát alaposan megkarcolták, imitt-amott rozsdásodik. Ilyen apróságokkal csak a férjek foglalkoznak. Életem párja sem hitte el rögtön, hogy megvesszük a barátságos ábrázatú Wartburgot, inkább egy órát sétáltatott, közben pedig előadást tartott arról, hogy érzelmi alapon nem lehet autót vásárolni. Majd félórás értekezést folytatott egy behemót palival mindenféle féltengelyről, karburátorról, hengerfejről. Úgy tettek, mintha gyermekded fontoskodásuk változtatna azon a csupasz tényen, hogy a pénztárcánknak megfelelő kocsi már hatéves, túljutott férfikora delén. Kicsit köszvényes, nyűgős, időnként fáj a dereka, néha a szíve is szúr.
Miénk lett a csodaautó. Amikor elindultunk, puhán ölelt körül a kopottas ülés, ő meg barátságosan pöfögte mély hangján a fülembe: Meglátod, jól jársz velem. Mi ketten barátok leszünk.
