Bálint György: Levél a kertből, Nők Lapja, 1982/20.

Kedves Húgom!

Örömmel olvastam leveledet, amelyben első kerti sikereidről adsz hírt. Arról, hogy kikelt a márciusban vetett borsó, retek, hagyma, sárgarépa, petrezselyem, és hogy szépen, rendben sorakoznak a növények. Ismerem ezt az örömet, évtizedek után sem lehet megunni.
Egyébként a hoszzú és szigorú tél, a lassan és visszaesésekkel kibontakozó tavaszelő után most pompázik a kert. Olyan, mint Ti – fiatal s kevésbé fiatal nők, akik levetik magukról a téli göncöket, kipirulnak és kivirulnak a meleg napsütéstől, akárcsak a májusi orgona, amely most virágzik. Oltott változatai fehér, világos- és sötétlila, bordó színű, telt és szimpla virágbugákat nyitnak, jóllehet az utóbbi években főként a sarjról nevelt szimplavirágúak terjedtek el.
Sokan kérdezték tőlem, hogy miért azonos a neve az orgonának a soksípú hangszerrel? Az orgonabokor latin neve: Syringa, ami a következő meséből származik: Pán, a kecskelábú pásztoristen üldözte Syrinx nimfát, aki félelmében nádszállá változott. A nádszálat Pán levágta és ebből készítette többhangú sípját. Ez adta az ötletet a nyelvművelőknek, hogy a nem is olyan régen – 300 éve – Törökországból ideszármazott bokornak az orgona nevet adják. Azóta is szokásos, hogy tavasszal sípot készíünk gyerekeinknek, unokáinknak, orgonavesszőből.
A kert többi bokra is most a legszebb. Májusban nyitja sárga virágait az aranyeső, rengeteg fehér fejecskéjét a gyöngyvessző, illatos virágait a jezsámen. Nyílik már a rózsaszín-piros virágú rózsalonc (Weigela) és a fás bazsarózsa is.