Schäffer Erzsébet: Békés gondolatok – vérzivatarban , Nők Lapja, 1990/1.

Kedd van, december tizenkilencedike, a tízóraikat kenem a gyerekeknek. És egyszer csak nem bírom tovább. Vasárnap este óta figyeljük a híreket, a szájról szájra híradást, Temesvárról. Egy kicsit most már abba kell hagyni a kenyérszeletelést. És sírni kell, szorongva, nyüszítve, értetlenül sírni, tehetetlen szomorúsággal összeborulni és félni, félni. Most a félelem és a féltés elnyomja és másodlagossá teszi az első hírek utáni halk ujjongást, hogy végre! Baj van, mama? – kérdi az óvodás kislányom. Igen, baj van. Nagy baj van, mondanám. Emberekre lőnek. De nem mondok semmit, játszunk kicsit és elmegyünk az óvodába.