Saját készítésű lekvárral, likőrrel, bonbonnal lepi meg karácsonykor a szeretteit, a környezetvédelem jegyében nem vesz csomagolópapírt, és igyekszik úgy megtervezni az ünnepi menüt is, hogy az egészséges, fenntartható és finom legyen. Kedvencei a téli túrák, de ha teheti, a két ünnep között szívesen marad otthon, bekuckózva, egész nap pizsamában olvasgatva.
Te, mint tudatosan gondolkodó környezetvédő, biztos nem készen veszel adventi koszorút!
Igazad van, Misi fiammal elég kreatívak vagyunk az asztaldísz kitalálásában, és nem is biztos, hogy hagyományos koszorút találsz nálunk. Egyik évben például fehér üvegeket gyűjtöttem, amelyekbe fehér gyöngyöt öntöttem, és a gyöngyök közé állítottuk a gyertyákat. A négy üveget végül borostyánnal tekertük körbe, ez fogta össze a kompozíciót. Az otthonom díszítéséhez szeretem felhasználni azokat az alapanyagokat, amelyeket a lakásban vagy a természetben találok, vagy amelyeket korábban ajándékba kaptam – ezeket újévkor elteszem a következő évre, amikor csak előveszem, felújítom, továbbgondolom, kombinálom.
Tizenhét évesen Misi élvezi ezt a készülődést?
Kisebb korában valóban lelkesebb volt, most már inkább a gyertyagyújtást szereti, és az az után következő meghitt kis beszélgetést, amire igyekszünk időt szakítani vasárnaponként (is). Adventi kalendárium viszont még most is van nálunk, azt élvezettel nyitogatja, és falja fel a benne lévő csokit. Nekem a díszítés örömet ad ebben az időszakban, az adventi hétvégéken mindig hozzáteszek valamit a készülődéshez. Az egyik évben tobozok lógnak a plafonról, a másikban termésekből készítek koszorút – ezekhez már ősz végén gyűjtöm a szép ágakat, növényeket, ha az erdőben túrázom.
Munka szempontjából sűrű neked az adventi időszak?
