Direkt olyan helyet beszéltem meg a Zsuzsával való találkozásra, ahol könnyen lehet parkolni. Tízpercnyi keresgélés után végre találtam egyet, ami kissé távol esett a randevúnktól. Aztán, ahogy Zsuzsa megérkezett, hirtelen öt parkolóhely is felszabadult.
– A bizakodás mellett, miszerint minden a lehető legjobban alakul, alkalmazom az agykontrollt is. Képszerűen látom magam előtt, amit el szeretnék érni. Amikor elindultam, elkezdtem vizualizálni a szabad parkolóhelyet. Ezt a helykeresést nem először végzem. Ha például színházba megyünk, akkor mindig én vezetek, mert Apuci (Zsuzsa élete párja – a szerk.) nem talál helyet. De említhetném a tunéziai nyaralásunkat is, ahol Apucinak a vízbe esett a méregdrága szemüvege, ami nemcsak bifokális volt, hanem fényre sötétedett. A hullámok pillanatok alatt elnyelték, de én hittem abban, hogy megtaláljuk. Végigmentem a parton, szóltam a vízimentőknek, az animátoroknak, ha valaki megtalálja az okulárét, azt tízezer forint értékű dinárral megjutalmazom. Elmentünk ebédelni, sziesztázni, és délután, amikor visszaértünk a partra, már hozták is a szemüveget.
– A horoszkópodban a Merkúr helyzete alapján állítható, hogy az emberek nagyon szeretnek. Ugyan ritkábban látunk a televízióban, de a népszerűséged töretlen.
– Mind a mai napig érzem és élvezem az emberek szeretetét, figyelmét. Említhetném, hogy a múlt héten az egyik hentesüzletben nem engedtek fizetni. Sőt, a bolt tulajdonosa még egy szál kolbászt adott pluszban. Vagy mondhatnám azt a nénit a piacról, aki azon lelkendezett, amikor meglátott, hogy micsoda szerencséje van, mert tegnap nála vásárolt Tóth Vera, ma pedig a Nyertes Zsuzsika. A pult alól elővette a Verától kapott könyvet, és kérte, hogy ebbe írjak bele néhány kedves sort. Ő sem engedett fizetni, hiába szerettem volna.
– Visszatérve a Merkúr pozíciójára, azt mutatja, a párod a nagy Ő, az igazi.
– Ő tizennyolc, én tizenhat éves voltam, amikor összekerültünk. Ha visszatekintek az elmúlt negyvenkét évünkre, akkor azt kell mondanom, ő adta nekem a legtöbbet azzal, hogy stabil hátteret biztosított. Aki, mint nőt, mindig nagyra tartott. Soha nem tett olyat, ami elszomorított volna. Például, ha együtt mentünk valahova, nem fordult meg egyetlen csinos nő után sem. És most sem teszi, amikor már túl vagyok az ötödik X-en…
– A Nyilas jegyéről úgy tartják, az állatöv örök fiatalja, aki szépen öregszik.
– Hiszek abban, hogy minden fejben dől el. Olvastam egy amerikai tanulmányt, amelyben arról számoltak be, hogy hatvanéves férfiakat és nőket egy hónapra elzártak a külvilágtól, és csak olyan filmeket vetítettek, zenéket játszottak, híreket olvastak fel, amelyek az ő negyvenéves korukban voltak divatosak, hallhatók. A vizsgálat végén kiderült, ezek az emberek megfiatalodtak, és negyvenévesnek érezték magukat. Rájöttem, hogy én ugyanezt teszem, hiszen minden este héttől tízig eljátszom, hogy fiatal vagyok. Ugyanis a színpadon kívánatos, szexi nőt alakítok ma is, aki csábít, flörtöl. A csillagok állásán túl engem a szerepeim és a közönségem tart fiatalon.
– A konstellációk arról mesélnek, nem a véletlen műve, hogy szépségszalont nyitottál, mert a sorsfeladataid közé tartozott mások szépítése.
– Ebben lehet valami, de megsúgom neked, hogy ezt a fajta tevékenységet befejeztem. Rengeteg energiámat elvette, és veszteséget termelt.
– A képleted szerint az üzlettársi kapcsolataid halálra vannak ítélve. Talán, ha egyedül vállalkozol, sikert arathatsz.
– Lehet, de én a saját bőrömön tapasztaltam meg a régi mondás igazát, miszerint baráti kapcsolatból nem lesz jó üzlettársi viszony. Míg fordítva, üzleti társulásból lehet barátság. Én sajnos baráttal hoztam létre a vállalkozásomat, és nagyon megégettem magam.
– A horoszkópodban a halált jelölő égitest arról árulkodik, valakinek a távozása mélyen megrázott, amit sohasem tudsz elfelejteni.
– A szépségszalonomban dolgozott Ljuba, az Ukrajnából származó masszőr, akivel nagyon szoros volt a kapcsolatunk, és aki öngyilkos lett. Csak hogy érzékeltessem, mennyire közel álltunk egymáshoz: az ötvenedik születésnapján egy aranyláncot és egy szívecske medált ajándékoztam neki. A szív egyik fele nála, a másik nálam volt. A halála előtt két nappal meglátogattam a János Kórházban, de semmi nem mutatott arra, hogy készül eldobni az életét. A mai napig kristálytisztán emlékszem arra, amikor felhívtak, és közölték velem a hírt. Annyira fájt az elvesztése, hogy nem tudtam sírni. Több napnak kellett eltelnie, mire magamhoz tértem. A temetésén önkívületi állapotban voltam, nem emlékeztem arra, mit mondtam a búcsúztatón. Ha csillagállások erre az esetre vonatkoznak, akkor igazad van. Talán majd az idő begyógyítja a lelkemen azt a sebet, amelyet az ő távozása ejtett.
– Ez a bolygóállás utalás arra, hogy többet foglalkoztat az élet és a halál kérdése.
…
Az interjú folytatódik a Nők Lapja Ezotéria 2016/5. számának 18. oldalán.
Szöveg: Izing Klára
Fotó: Pongrácz Rita
