Hétvégeken különösen ritkán jár, nagy öröm, hogy most csak pár métert kell szaladnom, éppen elérem. Besegít az udvarias sofőr is, picit vár, nem indul el azonnal a megállóból. Kora reggel van, mégis, ez az én járatom, ahogy körülnézek, elégedetten konstatálom: mindenki itt van. Olyan régen utazunk együtt, hogy a maszk felett rám villanó szempárokból olvasni is tudok. Hogyan is írta Vas István az Óda a tegnapi asszonyokhoz című versében?! „A fejek fölvetését már messziről megismerem.