Mi történik?

November 12-én ünnepeljük a Szociális Dolgozók Világnapját. Ilyenkor számos település és kerület elismeri azokat a dolgozóit, akik a mindennapokban emberfeletti, fölemelő, de gyakran reménytelen küzdelmet folytatnak a kiszolgáltatottak helyzetének enyhítése érdekében.

Miért fontos?

Ezen a napon azokra a szakemberekre kiemelt figyelem hárul, akik az év minden napján segítik, gondozzák segítségre szoruló honfitársainkat. 

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Kiderül, hogy vajon elismeri-e az állam a szociális dolgozók emberfeletti erőfeszítéseit.

Bár szavakban valóban köszönetet mondunk ezeknek az elkötelezett embereknek, úgy tűnik, mégsem honoráljuk a küzdelmüket, annak ellenére sem, hogy most még a szokásosnál is nagyobb terhelésnek vannak kitéve:

nem csak az egészségügyben dolgozók érintkeznek nap mint nap koronavírusos betegekkel, hanem a szociális területen munkát végzők is.

Jól jelzi a szakma megbecsültségét, hogy amíg a járvány miatt extra terheléssel küszködő egészségügyi rendszerben a dolgozókat a kormány egy egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítéssel kompenzálja, addig a hasonló körülmények között dolgozó, hasonló kockázatnak kitett szociális munkásokat nem. Míg a járvány elleni védekezésben résztvevő egészségügyi dolgozók ingyen használhatják a tömegközlekedést, addig a kormány ismét kihagyta a szociális dolgozókat a kedvezményezettek köréből, pedig ők is az első vonalban kénytelenek részt venni a járvány elleni védekezésben.
A szociális munkások közel fele a koronavírus járvány miatt különlegesen nehéz helyzetbe került bentlakásos intézmények lakóiról gondoskodnak. A Máltai Szeretetszolgálat adata szerint az országban 1600 intézményben élnek idős, fogyatékos, pszichiátriai vagy szenvedélybeteg emberek, akik a járvány miatt zárva tartó otthonokban hosszú ideje csak a dolgozókkal találkozhatnak.

„Ők most nem csupán a munkakörükben leírt feladataikat látják el, hanem a távol maradó hozzátartozók, barátok, ismerősök szerepét is átveszik, ha a szükség úgy kívánja. Munkájuk így lesz mással nem helyettesíthető szolgálat”

– hívja fel a figyelmet a Szeretetszolgálat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kültéri plakátkiállítással mond köszönetet „a szociális dolgozók nélkülözhetetlen munkájáért”. (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

Sok szociális munkás kifejezetten az idősekkel foglalkozik, akik szintén speciális helyzetben vannak. Ahogy arra Talyigás Katalin szociológus, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa tagja a Népszavának nyilatkozva rámutatott: a nyugdíjasok sokasága egyfajta „köztes állapotban” van, hiszen az ellátásuk terhének nagyobb része a családokra hárul, de az állam is átvállal valamennyit, bár ezeket a feladatokat kiszervezi az egyházaknak. „Csakhogy az egyházak nem építették ki azt a módszertani, szakmai hátteret, amivel működtetni tudnák ezt az intézményrendszert és ez nem az idősügyre érvényes kizárólag, hanem az egész szociális ellátórendszerre. Nem vesznek róla tudomást, hogy a mostani 65 év felettiek túlnyomó része nem tudott tartalékokat gyűjteni az elmúlt három évtizedben, hogy megfizethesse a gondoskodást” – mondja válaszul Gulyás Erika empatikus kérdésére.
Nagyon nagy tömegről van szó:

a 4 millió magyar háztartás 40 százalékában élnek idősek, és 150 ezer olyan háztartás van, ahol 80 év feletti ember él egyedül.

Az ő segítésük pedig nincsen megszervezve, hatékonyan legalábbis bizonyosan nincs. Ez a feladat a civil szervezetekre, illetve a már lényegében teljesen kivéreztetett önkormányzatokra hárul, amelyek fönntartják és a járvány kényszerítő hatásának következményeként lényegében megújították szociális hálózatukat, amely erőn felül teljesített a korábbi és e most elrendelt karantén időszakában is. Ennek ellenére Talyigás Katalin úgy véli: ha az egészségügy korábban jól működött volna, ha a szociálpolitika, a szociális intézmények megfelelő szinten lennének, akkor kevesebb lenne a vírus következtében elhunytak száma – annak ellenére is, hogy a világon mindenütt főként az idős emberek az áldozatai a járványnak. „A mostani helyzetben benne van az is, hogy az állam részéről sem korábban, sem most nincs megfelelő odafigyelés és segítségnyújtás, amire szükség lenne. Szavakban mindenkire vigyáznak, de ezt mi nem így éljük meg a mindennapokban” – nyilatkozza a Népszavának.

(Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat)

Állami közömbösség ide vagy oda, legalább ma, a szociális ágazat önnepnapján, számos szervezet megemlékezik azokról, akik önként vállalják ezt a fölőrlő, alulfizetett munkát. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat például kültéri plakátkiállítással mond köszönetet „a szociális dolgozók nélkülözhetetlen munkájáért”. A karitatív szervezet az ágazat csaknem százezer dolgozójának szolgálatára hívja fel a figyelmet a budapesti tömegközlekedés forgalmasabb megállóiba kihelyezett üzenetével.
2019-ben a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének felhívására szociális munkások megmutatták, mennyit keresnek valójában. 53 éves nő, 20 éve az ágazatban dolgozik, 136 ezer forint. Gondozónő, 7 éve az ágazatban 119 ezer forint. 41 éves nő, szociális gondozó, 133 ezer forint. Középkorú nő, 26 éve a közszolgálatban, 141 ezer forint. Nyugdíj előtt lévő szociális gondozó, 138 ezer forint.

A szociális munkások nagy része nő.

Az Országgyűlés 2016. decemberében döntött úgy, hogy november 12-ét, a Szociális Munka Napját munkaszüneti nappá nyilvánítja.

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.

(Kiemelt kép: Getty Images)